SIMON ÁRON, Középajta. Az év folyamán tartott egyik nagyon zajos közbirtokossági gyűlésen megfogadtam, hogy ezután nagyon gyéren vagy egyáltalán nem megyek ilyen helyre. Igen ám, de vannak dolgok, amiket nem szabad elhallgatni. Szombaton a közbirtokosság – amelynek hat jeggyel vagyok tagja – rendkívüli gyűlésén leváltott, félreállított egy olyan vezető testületet (tanácsot), amelynek munkájáról a következőket mondanám el: gazdálkodásuk nyomán olyan éves pénzügyi megvalósítás volt, amely az előző 16 év bármelyikét jóval felülmúlta. A gazdasági rendőrök ellenőrzése mindent jónak, törvényesnek talált. Megszereztek egy olyan épületegyüttest, amelyet az előző, idegen (magyar) tulajdonos félig tönkretett, de most ismét a falué, még 49 évre. Az általam felsoroltak mind az öt vezetőségi tag munkáját igazolják, még azét a kettőét is, akik időközben lemondtak: az alelnök (mérnök, kinek sokkal tartozunk) és az elnök Nagy Bertalan, aki képességei szerint tette, amit tennie kellett. Ennyit bár róluk, köszönet helyett.
SZ. I., Sepsiszentgyörgy. Külföldön élek, és legutóbbi hazalátogatásom alkalmával fogorvoshoz fordultam. Mivel csak két hétig voltam itthon, örvendtem, hogy gyorsan kaptam időpontot. Az első vizsgálat során kiderült, hogy két fogszuvasodást kell kezelni, ami pár nap múlva meg is történt, de az egyórás művelet után már nem az előre megegyezett 200 lejt, hanem éppen a dupláját kellett kifizetnem. Előzőleg a doktor úr – aki egyébként nagyon lekezelően beszélt velem és az asszisztensnővel is – már megjegyezte, hogy mivel Londonból jövök, van pénzem bármilyen kezelésre, de végül nagylelkűen elengedett 50 lejt. Azt tanácsolom minden sorstársamnak, hogy inkább faluról érkezőnek mondja magát. És még hozzátenném, hogy kint sincs kolbászból a kerítés: a tanulmányaimért keményen megfizettem, és magánvállalkozóként a jövedelmem attól is függ, ahogy az ügyfeleimmel beszélek. Nem könnyű ilyen távol élni az öregedő szülőktől, családi otthontól, nyelvtől és hazától, és ez már elég magas ár ahhoz, hogy ne fizessek duplán az itthoni tiszteletlenségért is.
NEMES ZSUZSA, Sepsiszentgyörgy. Vajon meddig kell még tűrje az utazóközönség azt a csúfolkodást, amit a Multi-Trans közszállítási vállalat művel velünk? Rendszeresen kimarad a járat délután 3 és 4 óra között, anélkül, hogy valakit értesítenének. Ajánlom a vezetőségnek, hogy két-három nap az említett időpontban vegyék igénybe saját buszaikat – akkor majd lehet, elgondolkodnak azon, hogy miért elégedetlenek az utasaik...
TRIF TÍMEA, Sepsiszentgyörgy. November 18-án 19 óra körül az 1918. december 1. utcai tömbházkerületbe kijött a tűzoltóság, mert egy macska már két napja a fa tetején volt, és nem tudott lemászni. Az állat már nagyon éhes volt és kimerült. A tűzoltók csupán egyszer próbálkoztak a lehozásával, de csak magasabbra kergették az állatot, amit végül otthagyva elmentek. Ekkor jómagam felmásztam a közel négy emelet magas fára, és lehoztam a riadt macskát. Megetettem és megnyugtattam, de mivel nekem már van egy macskám, sajnos nem tarthattam meg, és szabadon engedtem. A tűzoltók négyen is voltak, létrával, én viszont egyedül. 18 éves lány vagyok, nem sportolok, és még sosem másztam sem magasabb hegyre, sem fára – itt a bizonyíték arra, hogy ha valaki nagyon el szeretné érni a célját, akkor az sikerül is.
