A mangalicát őshonos román sertésfajtaként tartják nyilván, de a különböző leírásokban kivétel nélkül magyar eredetet tulajdonítanak neki. Magyarországon a mangalica zsírsertés az egyetlen magyar őshonos sertésfajta.
Az 1800-as években jött létre: 1833-ban József nádor látogatást tett Milos szerb fejedelem topcsideri birtokán, ahonnan ajándékba kapott 10 kocát és 2 kant a szerbek zsíros sumadia sertésének Knyáz-Milos vonalából. Ezeket az állatokat József nádor kisjenői birtokán tenyésztett szalontai és bakonyi állományai keresztezésére használta fel. Ezt olyan nagy sikerrel tette, hogy az 1840-es évekre már kialakult az egységes külsejű magyar fajta: a mangalica, amely a vidék, a falu szinte kizárólagos sertése lett.
A fajta három színváltozata volt ismert: a szőke, a fekete és a fecskehasú, míg a vörös színű szalontai sertés lassan, a 20. század folyamán alakult át vörös mangalicává. A szőke mangalica adja a fajta zömét, a fekete szín mára kihalt, a fecskehasú és vörös fajta csak színében különbözik a szőkétől.
Eredetét tekintve három fő korábbi sertésfajta játszott szerepet kialakulásában. A szalontai sertés már a honfoglalás előtt a Kárpát-medencében élt, míg a bakonyi sertést a rómaiak terjesztették el, az ő nápolyi-római eredetű mediterrán sertésüket behozva. A 19. században bekerült, és a mangalica végleges formáját megadó szerb sumadia sertés ugyanúgy mediterrán eredetű, mint a fekete és fecskehasú mangalicában meglévő horvát-szerémségi ősök. Így nem meglepő, hogy a mai mangalica nagyon hasonlít a rég kihalt ősi mediterrán ásatag sertésre, és sok tulajdonsága eltér a többi kelta-germán eredetű, az európai vadsertésből származó fehér sertésétől.
Egyetlen élő rokona a spanyol ibérico sertésfajta, amely szintén mediterrán eredetű. A mangalica legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy egész teste durva, forgácsszerű szőke szőrrel borított. A szőrköntös nyáron vékonyabb és simább, télen vastagabb, durvább és jobban göndörödő. A mangalica szaporasága nem nagy, általában 4–8 csíkos malacot ellik, darabonként 600–1000 gramm közötti súlyban. A mangalica malacok 7–8 hetesen érik el a 6–8 kg-os tömeget, és később is lassabban fejlődnek, mint a modern sertésfajták egyedei. Kb. ekkorra eltűnik róluk a csíkosság is.
Igen ellenálló, edzett, a rideg tartást jól tűrő fajta, gyorsan zsírosodó típusú. Egy 150–160 kilós hízó akár 70 liter kisütött zsírt is ad a hús és a szalonna mellett. A világ legzsírosabb sertése: az 1924. novemberi budapesti hízósertés-kiállításon voltak olyan mangalicafalkák, amelyek 73,9 százalékos zsiradékárut produkáltak a tömegükhöz mérten.
A báznai sertésfajtát is hazai őshonosként tartják nyilván, de eredete ugyancsak Magyarországra vezet vissza. A báznait mangalica kocák és berk kanok keresztezésével tenyésztették ki 1872-től, az erdélyi Báznán (ma Szeben megye). A mangalicánál jobb hústermelésre képes fajtát hamar megszerették, főként Medgyes, Segesvár, Fogaras környékén lett a gazdaságok kedvence. 1885 után tovább nemesítették a kialakulóban lévő fajtát, Angliából hozott berk kanok bevetésével – ezt 1900 után is folytatták. Infúzióként a yorkshire és sattelschwein fajtával is keresztezték, az utóbbi harminc évben jó eredményeket hozott a wessex fajtával való keresztezés.
(Forrás: mangalica.com, porci-bazna.ro)