A háborúskodás most egy nagyon kényes és érzékeny területen folyik, a jövő évre tervezett nyugdíjemelések témájában. Való igaz, hogy a mostani nyugdíjtörvény módosítása, mely szerint mintegy negyvenöt százaléknyi pontértékkel emelkedne a járandóság, nem nevezi meg a konkrét forrásokat, s ezért vádolja súlyos populizmussal a kormányt Băsescu, mondván, hogy voltaképpen csak kampányfogásról van szó, melynek semmiféle reális fedezete nem létezik, s ha a törvényt jelenlegi formájában januártól alkalmazni kezdik, akkor 2008 végére összeomlik az országos nyugdíjpénztár. Ezért követeli a források megnevezését, s amint mondja, azok kézhezvételéig nem is írja alá, nem hirdetteti ki a törvényt. Tăriceanu hárít: elő lehet teremteni a szükséges forrásokat, ha növekszik a pénzügyi fegyelem, s néhány adónem mértékén módosítanak. Ez eléggé megfoghatatlan egyelőre, de jó szándék húzódhat meg mögötte. De meghúzódik egyúttal a ,,róka fogta csuka" szindrómája is, hiszen a liberális—RMDSZ-es kormánynak a szociáldemokraták fenyegetőzésére kellett ily radikálisan lépnie a nyugdíjak látványos emelése ügyében. Ők diktáltak, ami már sokkal inkább nevezhető zsaroló populizmusnak, mint a kormány kényszerlépése. Furcsa helyzet állott elő: az állam elnöke, ,,a nép nagy barátja" hadakozik a legelesettebb népréteg sorsának javítása ellen, azért kapcáskodik, hogy egy jót rúghasson Tăriceanu liberális kormányába. Agyrém, tudathasadásos állapot, hiszen leghűségesebb szavazói, a nyugdíjasok érdekében őnéki kellene a legelszántabban hadakoznia. Nem ezt az utat választotta, hanem a kormány lejáratásának taktikáját, amely sehová nem vezet. Teheti, mondhatjuk, hiszen népszerűsége valahol hatvan százalék körül jár, pártjáé, a demokratáké pedig átlépte az ötvenet. Ha ez egyáltalán igaz...

A nyugdíjak emelésének forrásait sokan keresik, de kézzelfogható konkrétumot csak a sajtó és a civil szervezetek világa talált eddig: meg kell szüntetni a volt szekuritátés alkalmazottak eddig titkosított, bizalmasan kezelt nyugdíjas kiváltságait, melyek pofátlanságukban odáig mentek el, hogy akár az átlagnyugdíj tízszeresét is húzhatják máig az ország legfőbb tönkretevői, az emberek nyomorgatói, ötezer, hatezer új lejnek megfelelő járandóságokat. Persze, az ő szájukat be kellett fogni valahogyan, s ez az Iliescu-éra egyik legnagyobb vétke.

Folytathatnánk a többiekkel, a volt katonatisztekkel, milicistákkal, az egykori pártapparátus aktivistáival, kik végül is igazi haszonélvezőivé váltak a nagy ,,demokratikus" változásnak. Csak az istenadta nép maradt meg hagyományos nyomorúságában. Milliárdos újgazdag tolvajokkal, korrupt politikusokkal a feje fölött.