Tamás Sándor megyeitanács-elnök és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere közös sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy részt vállalnak az idei egyesüléscentenárium alkalmából szervezett ünnepségsorozat szervezésében, és részt vesznek a prefektúra által kezdeményezett szervezőbizottságban.
De a magyaroknak, úgy tűnik, máris rosszban jár az eszük, mert az 1000 év Erélyben, 100 év Romániában elnevezésű RMDSZ-es programsorozattal bizonyosan ismét azzal akarnak dicsekedni, mit tettek Erdélyben az elmúlt 1100 esztendőben. Bár egyelőre még csak azt emlegetik fel, amit közösségük tagjai az elmúlt száz évben cselekedtek, és 11 magyar (plusz egy román) jelentős személyiséggel dicsekednek, akik elismertek ország- és világszerte, és akik köré rendezvényeket szerveznek. Ráadásul Antal Árpád közölte, hogy az elkövetkező száz évben is itt akarnak élni, saját szülőföldjükön, és azt szeretnék folytatni, amit az elmúlt száz évben, ami nem nagyon biztató az itteni őshonosok számára. Csak nehogy majd azt is felhánytorgassák, amit az elmúlt századokban itt teremtettek, hisz köztudott, hogy ezer évig egyfolytában kizsákmányolták és elnyomták az őslakosokat. Ez sajnos még ma is folytatódik, bár nem olyan látványosan, mint a nagy egyesülés előtt, de szabadon választott vezetőik miatt ez az elnyomás még mindig tart, miként azt gyakran nyilvánosságra hozzák itt, az ország szívében kisebbségben élő románok. (Például nem szolgálják ki őket, ha románul kérnek valamit, lásd székelyudvarhelyi Kaufland stb.)
Miután honfoglalás néven elfoglalták Erdélyt, a magyar királyoknak még ez sem volt elég, s kiterjesztették hatalmukat a két másik román országra, Moldvára és Havasalföldre is, és jó darabig, míg nem jöttek a törökök, vazallusi minőségben tartották azok uralkodóit. Ráadásul betelepítették az őslakosok nyakára a szászokat, akiknek még autonómiát is adtak. Saját hasznukra harcoltak mindenféle betörők ellen, mert azok támadták a birtokba vett Erdélyt. Először az úzok, kunok, besenyők jöttek, akiket legyőztek, majd letelepítettek, később a törökök, tatárok ellen hadakoztak, akik többször is végigprédálták Erdélyországot. Most viszont olyasmikkel is előhozakodhatnak, miszerint a magyar királyok és később Erdély fejedelmei, vajdái uralma alatt városok épültek, amelyeket várakkal vettek körül. Püspökségeket alapítottak, román és gótikus stílusú templomokat, iskolákat építettek. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1580–1629) Gyulafehérváron román főiskolát alapított, és lefordíttatta románra a bibliát. Könyvtárakat (Batthyaneum – 1798, Teleki Téka – 1802) létesíttettek, Kolozsváron színházat emeltek (1792). Az Osztrák–Magyar Monarchiában vasúthálózatot építettek ki. Európában először Temesváron világítottak villanyfénnyel (1884). Ha késve is, de most az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában programra rátromfol a centenárium tiszteletére kiadott falinaptár, amelynek címe: 2000 év román megmaradás és 100 év visszaállított Románia. Azon 12 olyan személyiség szerepel, akik Hargita és Kovászna megyei településeken születtek, és szerepük volt az egyesülés megvalósításában.
Aztán, ha a magyarok valóban előhozakodnak a már említett ezeréves itteni tevékenységükkel, arra replikaként majd a románok felmutathatják a magyar uralom előtti ezer esztendő történéseit, az addigi román uralkodók hőstetteit, harcait a betörő vándor népek ellen, építészeti és egyéb megvalósításaikat. Ebből 700 esztendő ugyan teljes homályba vész, s megírása természetesen a román történészek feladata.
Ha az említett terveknek megfelelően ilyen jól kiegészítik egymást a magyar és román ünnepi programok, jöhet az egyesülés közös megünneplése, amelytől, úgy látszik, most már a magyarok sem zárkóznak el olyan mereven, mint például tavaly. Ezek után lehet programokat egyeztetni és kölcsönösen ünnepelni mind a románok, mind a magyarok ünnepeit, ahogy ez például a román és a magyar húsvét vagy pünkösd esetében is minden gond nélkül megtörténik. Mert – legyünk őszinték – ki nem örvend annak, hogy mind a két húsvétot megülheti, és egyiken egyik, másikon másik nemzetiségű hölgy ismerőséhez mehet locsolni? Milyen jól jön mindenkinek a sok szabadnap a gyermeknaptól Szent Andrásig, és nem árthat meg senkinek március 15-e megünneplése sem. De meg lehetne közösen ünnepelni olyan jelentős évfordulókat is, mint a nándorfehérvári győzelem Hunyadi János vezetése alatt (1456), akit mind a románok, mind a magyarok magukénak tartanak. Vagy esetleg Mátyás király valamelyik győzelmét, mert ő időközben többek közt Dalmácia, Szerbia, Galícia, Bulgária királyává és Ausztria főhercegévé stb. vált. De még jobb lesz, ha sikerül megegyezni minden olyan eseményről való megemlékezésben, amely az egyik félnek nem kimondottan örömünnep.
Így még oda is eljuthatunk, hogy a magyarok lelkesen megünneplik december elsejét, és a románok is augusztus 30-át, az 1940-es második bécsi döntés emléknapját.
