Most, 2018-ban, a modern demokratikus rendszerben éppen Marosvásárhelyen (Erdélyben, a Székelyföldön, ahol egymilliónál több magyar él) több száz magyar gyermek számára nem adott a lehetőség arra, hogy a katolikus egyházi iskolában tanuljanak, mert a múlt évben a szekusokkal még telített állami szervek megszüntették az intézményt.
A sok tiltakozás, közbenjárás, perelés, tüntetés, alkudozás – mondhatni szinte, hogy könyörgés –  után valahogy a román parlament megszavazta az iskola újraalapítását, ám az olyan nacionalista, soviniszta, irigy, együgyű, olcsó honatyák, mint a magyar származású Ludovic Orban, Ion Cristian Chirteş, és a kétkulacsos, köpönyegforgató volt államfő, Traian Băsescu megtámadta a törvényt az alkotmánybíróságon. Hogy nem szakad rájuk az ég, hogy nem szégyellik magukat?
Tudom, az ellenkezés azért van, hogy eltereljék a naiv, hiszékeny lakosság figyelmét saját vagy környezetük piszkos kis ügyeiről (Băsescunak testvére, unokaöccse, lánya is sáros vagy gyanús). Ezeknek a politikusoknak annyi eszük sincs, hogy belássák, a legelemibb emberi jogok egyikét lábbal tiporják: azt, hogy minden gyermeknek joga van anyanyelvén és akár egyházi iskolában tanulni, még Romániában is. Băsescu úr – aki a magyarok szavazatainak is köszönheti tízéves elnöki megbízatását – nem tudott, talán nem is akart gátat vetni a nagykorrupciónak (sőt, nevéhez kötődik a román flotta sokat vitatott eladása), de a katolikus magyar iskolát megszüntetné. És miért?
Marosvásárhelytől félnek, pedig ha valaki nem hibás, annak nem kell félnie senkitől és semmitől. Csak a tolvaj félti a lopott holmit... De mi nem hagyjuk sem a templomot, sem az iskolát, bízunk benne, hogy előbb-utóbb győzni fog az igazság Marosvásárhelyen is.
 

N. Kányádi Mihály, ­Szentivánlaborfalva