Évente más-más mottóval rendezik meg a közel két évtizede Angliából indult Házasság hetét, amely a házasság és a család fontosságára irányítja a figyelmet. Sepsiszentgyörgyön az unitárius egyház idén harmadszorra szervezte meg az árkosi, kökösi és sepsiszentkirályi unitárius egyházközségekkel közösen. Az idei év mottója: Éltető sodrásban.
Bustya János sepsiszentkirályi református lelkész hétfői előadásában a női és férfi princípiumot helyezte a központba. Felméréseket és statisztikai eredményeket kutatva, érveket és ellenérveket felsorakoztatva, a különböző trendeket felvillantó, humorral megtűzdelt, elgondolkodtató előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy hol vannak, hová tűntek a mai Ádámok és a mai Évák? Györgyilyés Izolda sepsiszentkirályi unitárius lelkész és Bíró Attila unitárius lelkész kedden a játékosságra irányította a figyelmet: a páros vetélkedő célja az volt, hogy új, közös élményeket csempésszenek be a hétköznapokba.
Balázs Réka és Papp Adolf családterapeuta házaspár szerdán a kommunikáció fontosságára hívta fel a figyelmet, mivel nagyon sokszor elbeszélünk egymás mellett. Szemléletesen hozták közel a témát különböző családminták révén, és példákkal mutattak rá arra, kis odafigyeléssel hogyan tudunk változtatni meglévő kommunikációs szokásainkon.
Pál Tünde pasztorálpszicológus és Kovács István unitárius lelkész csütörtökön interaktív beszélgetésre hívott meg négy házaspárt, akik az idei Házasság hete „arcai” voltak. István Ildikó és Mihály Pál, Gazdag Ildikó és Géza, Kispál Mária és Bokor Attila, Szilveszter Ilona és Tamás megrendítő őszinteséggel beszéltek házaséletük momentumairól, de legfőképpen arról, hogyan sikerült kijönni a nehézségekből, ami újra megerősítette kapcsolatukat. Láthattuk, miként sikerült nekik egyeztetni a családi és a közösségi tevékenységeket a karrierrel.
Szalay Zsuzsa udvarhelyi pszichológus pénteki előadásán a férfi és női szerepek témakörét bontotta ki.
Pál Tünde pasztorálpszicholgógus, témagazda elmondása szerint minden évben megőriznek valamit a korábbi évből, amit sikeresnek éltek meg. És mindig behoznak valami újat. Idén sikeres volt a párvetélkedő, ezért jövőre is megtartják.
Kovács István lelkész összegzése szerint: „az előadások, az interaktív részvétel, a játék, a személyes megnyílásra való lehetőség, a vallomások, az egymás lelkébe való betekintés és a megnyílás, ezek a nagy erőforrásai ennek a hétnek. Mindent, még a szerelmet is érdemes tanulni. Az embernek az a csodája, hogy az adott dolgokhoz még hozzá tud tenni, tudunk tanulni egymástól, tapasztalatot átadni – ez tesz bennünket csodálatosakká és ezáltal korrigálható az életünk. A házasság is szervizelésre szorul, akár az autó. Nincs az a szerencsés párkapcsolat, amely egyszer s mindenkorra a boldogságra van predesztinálva. Minden párkapcsolatban dolgozni kell, időnként fel kell ébredni. Lehet, egy párkapcsolatban azért szenvednek, mert még nem voltak kellő megpróbáltatásaik, s a jó dolgukban azt hiszik, rossz dolguk van. Ám amikor jön a nehézség, akkor döbbennek rá, mekkora nagy kincs, hogy vannak egymásnak, mekkora nagy kincs az, hogy felébredhetnek egymás mellett. A mai időtöltések közül ez a csütörtöki párkapcsolati megosztás a maximumok maximuma, amit adhatunk egymásnak: egymás hiteles életének megismerését, az igazi, lélektől lélekig való találkozást.”
