Nagy D. István
Fordulatokkal telinek bizonyult a szerdai és csütörtöki nap a korrupcióellenes ügyészséget vasárnaptól tépázó botrány alakulása szempontjából. Míg a hét első napjaiban úgy tűnt, Laura Codruța Kövesi ellenlábasainak végre komoly fogást sikerült találniuk mind rajta, mind a vádhatóságon, ami révén akár a menesztését, illetve az ügyészség lejáratását és hiteltelenítését is elérhetik – a szerda este elhozta a támadók első megbicsaklását.
Más, hasonló helyzetben lévő köztisztségviselőkkel ellentétben a korrupcióellenes főügyész olyan maratoninak tekinthető teljesítményt nyújtott a sajtó és a közvélemény előtt, melyet kikezdeni legvérmesebb ellenfelei is alig tudtak, kirohanásaik inkább csak a pálya széléről érkező bekiabálásoknak tűntek, melyek mintegy igazolták Kövesi állítását, miszerint az egész támadás „vádlottak kétségbeesett fesztiválja”. A főügyésznek a székház falain belül tartott első sajtótájékoztatója sok közszereplő számára is tanúságként szolgálhatna, mit jelent a minőségi intézményvezető, aki adott pillanatban még attól sem retten vissza, hogy elismerje: sem ő, sem a hatóság, melynek élén áll, nem tökéletes, előfordulhatnak hanyagságból, túlbuzgóságból vagy rosszindulatból fakadó egyéni hibák, tévedések vagy akár súlyosabb vétségek is. De ezek nem maradtak és nem maradnak következmény nélkül.
Laura Codruța Kövesi fellépése mindenképp visszaesést hozott az ellene indított kampány lendületében, de úgy tűnik, valamiért az ellentábor is visszavett az ostromból, s egy-két, általában harsánynak és felelőtlennek ismert tagját leszámítva másnap már csak szlogenek szintjén nyilvánultak meg, kevésbé erőltetve a főügyész menesztését, amit addig határozottan követeltek, és inkább az igazságszolgáltatás kertjébe igyekeztek átdobni a „döglött macskát”, azaz a botrány rendezését.
A Japánból lóhalálában hazaérkezett Tudorel Toader igazságügyi miniszter igencsak várt, és végül semmitmondóvá silányult bejelentése is megerősíteni látszik: mégsem annyira egyértelmű, hogy a főügyésznek távoznia kellene, vagy hogy a korrupcióellenes ügyészség háza táján annyira súlyos a helyzet, mint amire a vasárnap kiszivárogtatott felvételek következtetni engednek. A tárcavezető azon mondata, melyben felemlegeti, továbbra is elvárja, hogy politikai beavatkozás nélkül végezhesse a dolgát, arra utal: igaz a mondás, mely szerint nem eszik oly forrón a kását.
Klaus Iohannis államfő megjegyzése, mely szerint „egyelőre” nincs alapos indok Kövesi leváltására, azt sugallja: a múlt vasárnapi nagy leleplezésnek messze nagyobb a füstje, mint a lángja. Ahhoz legalábbis semmi esetre sem elég, hogy alapjaiban kikezdje az egyébként esetenként tényleg vitatható eszközöket is bevető korrupcióellenes ügyészséget.
