A versenybe benevezhet bárki, aki számít valamit Romániában: a profi bűnözők, a pártok képviselői, az ártatlannak tűnő vádlottak, az államelnök, de maga a fesztivál keresztanyja is. A produkciókat élőben közvetítik a televíziók, mindenki szurkolhat kedvencének, és díjazhatja is magában. A legjobb folytatásos film kategóriáért állandó versenyben áll három-négy tévéadó. A fődíjért azok a vádlottak küzdenek, akik az ügyészség hívó szavára egymásról dalolnak, vádalku alapon. Mert ha valamelyik bűnöző ráhúzza a vizes lepedőt egy másikra, felezhetik büntetését. Na már most, az árulkodás alapján perbe fogott új vádlott is tudhat még egyet s mást az őt bemártótól, és akkor az is kezd beszélni annak régebbi, eleddig nem ismert törvénytelen cselekedeteiről, hogy neki is felezzék büntetését. És ez így megy a végtelenségig, míg a büntetés minimálisra csonkul mindkettőjük részére, amit aztán letudnak a vizsgálati fogságból, és már mehetnek is haza. Csak idő kérdése, hogy róluk majd mikor készítenek filmet, akár a Viszkisről. Így hőssé válnak, s akár Oscar-díjra is pályázhatnak.
Kalandfilm kategóriában a szökésben levő bűnözők (11-en) alakítanak legjobban, akik vakmerően megpattannak az igazságszolgáltatás elől, közülük egyesek pálmafák alatt, a meleg tengerekben áztatják vagyonszerzésben elfáradt csontjaikat. A rendíthetetlen felügyelő szerepé­ben a főügyésznő tetszeleg, aki halál- és bűnözőmegvető bátorsággal: foggal, körömmel és dossziékkal harcol a megátalkodottak ellen, amit sokan díjaznak. De elnökünknek is teremhet babér, mert ő bár ritkán beszél, és általában nem mond semmit, azt viszont tökéletes pókerarccal és közérthetően adja elő. A kémfilmek kategóriában a hírszerzők produkciója méltán nyerő, mert ők a CIA-t is megszégyenítő profizmussal, rengeteg embert nagy testvérként figyelnek.
Mesemondás kategóriában a kormányzó pártok viszik el a pálmát a kormányprogram című meseregénnyel, amivel nemrég a szavazatokat is elnyerték. Ígéreteik közismertek: fizetés- és nyugdíjemelésekről, nagyberuházásokról mond mesét a szélhámos társaság.
Egy ilyen verseny lebonyolításában, a résztvevők produkciójának elbírálásában nagy szerepe van egy igazságos zsűrinek, amelynek elnöke nem lehet más, mint az igazságügyi miniszter, mindenek tudora, Tudorel Toader. A fesztivál hirtelen tört ki, amikor ő éppen Japánban tartózkodott, ezért sürgősen haza kellett rendelni.
Már egyszer kitoltunk a japánokkal, amikor miniszterelnökünknek, Mihai Tudosének éppen fontos lemondanivalója volt, és ezért nem fogadta a japán kormányfőt. Most a mi miniszterünk hagyta ott a japánokat, mint Szent Pál az… Ezek után csoda-e, ha ferde szemmel néznek ránk? Tudorel egy városfejlesztésekkel kapcsolatos tanácskozáson vett részt. Összehasonlíthatta a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák által okozott kárt azzal, amit ’89 utáni kormányaink állandóan bedobott (bomba) jó ötletei okoztak Romániának. Könnyű volt a japánoknak, mert csak két városukat érintette a katasztrófa, és ők azokat újjáépítették, míg nálunk az egész országot fenyegetik és rombolják az újabbnál újabb kormányok ötletbombái. Már romokban hever az egészségügy, tanügy, infrastruktúra stb., és képtelenek vagyunk újjá- vagy újat építeni. A két atombomba ott ötszázezer embert pusztított el, a nálunk dúló katasztrofális kormányzások következtében Románia lakossága mintegy hárommillióval csökkent. A most bedobott pénzügyi forradalom (atom)bomba jó ötletének következményeit még felmérni sem lehet.
Sajnos az igazságügyi miniszter nem tudta végigülni a japán programot, s hazaérve sokak bánatára nem zárta ki a versenyből a főügyésznőt, Laura Codruța Kövesit, inkább dalra fakadt Koós János nótájával, hogy aszongya: „Nem vagyok teljesen őrült… / Nem eszem forrón a kályhát…”, jobban mondva a kását.
Mert ő is nyerni akar: időt, hogy lássa, honnan fúj a szél és mit regél.