Az a hír járja, a város újonnan megválasztott vezetése ráeszmélt arra, hogy sportéletünk zászlóvivőjét annak idején MUNICÍPIUMI SPORT CLUBNAK keresztelték, tehát mint olyan, a városé, s ezért illik támogatni, segíteni különösen most, amikor A-osztályos kosárlabdacsapatunk kontinentális szereplésre készül. Állítólag rendezte a kosárlabdacsapat 130 000 lejes tartozását, hogy ily módon is beszállhasson azokba a munkálatokba — külső, belső festés, ablakcsere, a székek kicserélése —, melyeket a klubvezetés már beindított, hogy illő módon köszönthesse az őszi versenyidényt.
Mert olimpia ide, olimpia oda, augusztus 24-én kialszik az olimpiai láng, s itthon beindul a versenyláz. S nem mindegy, hol, milyen környezetben vezetik le...
Csodálatos! Ezt nevezem együttműködésnek, összhangnak, egyetértésnek, közösségi szellemnek. Így kell ezt csinálni, hiszen csak így dolgozhatunk a város, a sport javára!
Elnézést, szinte elfelejtettem a sportcsarnok és stadion közvetlen környezetének pontra tételére irányuló elképzelést, az ,,alvó baba" talpra állítását, hiszen mégsem illik egy alvó babával ,,minősíteni" a mögötte meghúzódó sportlétesítményben zajló tevékenységet, ahol olimpiai versenyzőket adó birkózás, A-osztályos kosárlabda, ezután szintén felső osztályú teremlabdarúgás is zajlik...
Na szóval, az a hír járja — s én hiszem, mert nagyapám gyakran mondogatta: fiam, jegyezd meg, szél fúvatlan nem indul... Le is ellenőriztem volna, de nem jött össze. Meg akartam hívni a klubigazgatót szerkesztőségünkbe egy beszélgetésre, de azt válaszolta: a telefax mellett kell maradnia, mert minden percben érkezhet a napokkal ezelőtt személyesen a polgármesterhez, a megyei tanács elnökéhez és minden tanácstaghoz intézett levelére a válasz. S ez neki nagyon fontos, mert a kézilabdás leányok naponta, időszakonként óráról órára telefonálnak, érdeklődnek, hogy mi lesz a kézilabdacsapat sorsa. A kézilabdásokat izgatja az újságban is megjelent kijelentése: ha nem kapok pozitív választ a polgármesteri hivataltól és a megyei tanácstól, megszüntetjük a kézilabda-szakosztályt, az A-osztályos csapatot... Aztán hogy mikor lesz még Szentgyörgyön A-osztályos női kézilabdacsapat, azt a megye, a város vezetőitől, politikusaitól kérdezd meg. Rákérdeztem, persze, hogy rákérdeztem: igaz-e, hogy a város újonnan megválasztott vezetősége... Közben csengetett a mobilkészüléke, s csak annyit tudott még mondani: Te viccelsz?! Ne csináld! És ezzel a beszélgetésünk megszakadt.
Megértettem... Mi tagadás, a csalódás mellbe vágott. Hirtelen W. Rapper szavai jutottak eszembe: Semmi öröm nincs abban, ha semmit sem kell csinálnod. Az igazi öröm abban van, ha sok mindent kellene csinálnod, de nem teszed.
