A megyésítés mintegy két hónapig tartó vitái azonban mégis olyan dolgokat hoztak a felszínre, amelyek valamiféle optimizmusra adtak okot. Voltak tehát fenntartásaink, de azok mellett az eszmények mellett – mert egyértelmű, hogy eszmények alapján indultunk – mindvégig kitartottunk. Én komolyan vettem – nevetséges is voltam sokszor bizonyos körök szemében –, hogy nekünk, akik egyetemet végeztünk, és rálátásunk van a világra, kutya kötelességünk szolgálni népünket. Visszatekintve nekem is furcsának és – bizonyos fokig – fellengzősnek tűnik az a népszolgálat, de ezt komolyan vettük, és eszerint próbáltunk cselekedni.
A Megyei Tükör indulása feldobta az egész vidéket. Én Kolozsváron születtem, az egyetem elvégzése után tudatosan jöttem Sepsiszentgyörgyre. Négy iskolában tanítottam éppen, az óráim fele Brassóban volt – amikor neszét vették, hogy megyésítés lesz, hogy ne maradjon építészeti iskola nélkül, Brassó két hónap alatt felépített egy épületet, az építész osztályokat gyorsan átköltöztette oda. Egyik nap a traktoriskolából jöttem be a szövetkezeti iskolába tanítani, olvadt a hó, latyakos, csúnya idő volt, alig lehetett közlekedni. A Csíki utcával szemben a járdán ott állt Farkas Árpád, Tömöry Péter, Znorovszky Attila, Zsehránszky István és Kisgyörgy Tamás, integettek hogy siessek, siessek. Znorovszky messziről kiáltotta, hogy gyere, mert indul az újság! Közelebb jöttem, s akkor Farkas Árpi mondta, hogy Dali Sándor lesz a főszerkesztő, én nem ismertem addig, de tudtam, hogy az Ifjúmunkás főszerkesztője, becsültem a lapot és Dalit is. Beültünk a Sugásba, alig kaptunk helyet, engem bemutattak Dalinak, Lazics odakiáltotta, hogy Gajzágó a filozófus, őt kell felvenni, főnök. Dali mosolygott.
Innen mentünk fel az első gyűlésre, közben Dali kérdezett ezt-azt, majd annyit mondott, próbaidőn leszek pár hónapig. Természetesnek vettem, írtam azelőtt egy-két cikket, a Korunkban jelentek meg, nem is gondoltam, hogy annak alapján felvehet. Aztán másnap elküldtek, hogy írjak a megye megalakulásáról.
Gajzágó Márton