Ez már a második piros-fehér jelzés a helyszínen, pár méterre tőle egy hasonló, az úttestre állított tábla figyelmeztet, mi több, még egy termetes, szintén piros-fehér műanyag úttorlasz is nyomatékosítja: ebből az irányból tilos behajtani. Az egyértelműsítő jelzés azért vált szükségessé, mert a tavaly végre egyirányúvá alakították a forgalmas Híd utcát, ám e szükségszerű változtatás ellenére jócskán maradt olyan autóvezető, aki lazán behajtott, nem feltétlenül tudatlanságból. Sokan vélhetően inkább kivagyiságból mentek, mennek szembe a forgalommal. Hogy ez rendellenes és elfogadhatatlan, felismerték a közlekedésrendészek is, gyakran álltak, állnak lesben az utca másik végében, megállítva és megbírságolva a törvényszegőket.
Miután az évekkel ezelőtti felújítás során a Híd utca – hasonlóan más útszakaszokhoz – keskenyebb, szűkösebb lett, a járműforgalom is igen nehézkessé vált, főként csúcsforgalom idején. Az úttest egyik oldalán elfoglalnak egy sávot az állomásozó gépkocsik, ezért korábban a két sávon történő közlekedés rendkívül körülményesen zajlott. Ráadásul nemcsak a környéken lakók parkolnak ott, hanem a szomszédságban lévő állami intézmények dolgozói is, nem kevesen. Míg korábban a Híd utca rendszeresen bedugult, az egyirányú forgalom némiképp javított ezen az áldatlan állapoton. Még mielőtt a sepsiszentgyörgyi forgalmi rend állandó változtatását szorgalmazók örvendeznének, íme, egy újabb, problémás útszakasz, nyomatékosítunk: nem a kétirányú forgalom visszahonosítása mellett érvelünk.
Persze, eközben az is látható, hogy Sepsiszentgyörgyön egyre nagyobb fejfájást okoz a járműforgalom, de nem feltétlenül azért, mert több útszakasz egyirányúvá vált, hanem egyszerűen azért, mert ez a kisváros nem bír meg ilyen sok autót. Nem a forgalom át- és visszaalakítása jelenthet megoldást – ez csupán a probléma tüneti kezelése −, hanem a baj valós okát kellene orvosolni. Sepsiszentgyörgy esetében valamiféle szemléletváltás hozna legegyszerűbben eredményt, a járműtulajdonosoknak érdemes lenne mérlegelniük, indokolt-e minden esetben az autókázás, az, hogy alkalmanként még a szomszédba is személygépkocsival mennek? Mellőzni kellene az értelmetlen, fölösleges autózást, talán ez az utcákon is hozhatna némi felszusszanást, ugyanis lassan elviselhetetlen, hogy egy hatvanezer lakóval rendelkező megyeszékhelyen akkora a forgalom, mint egy több százezres városban. A kérdés végül leegyszerűsíthető: mi fontosabb, a kényelem, minden áron vagy az észszerűség?
A Híd utca behajtani tilos táblája am­olyan szükséges rossz tehát. Behajtani tilos, ott is, másutt is, mert nincs jobb megoldás, ám eközben az is előrevetíthető, várhatóan nem csökken a személygépkocsik száma – más, a járműforgalmat radikálisan korlátozó, népszerűtlen intézkedések bevezetése pedig nem valószínűsíthető.
Mindeközben egyértelmű, hogy a roncsautók behozatalának fellendítése nagy kormányzati felelőtlenség volt, hiszen már most nehezen megoldható problémát okoz az autók sokasodása. Ebben az aggasztó helyzetben, mindenféle tiltás ellenére a mentalitásváltás lehetősége tűnik a leginkább járható útnak, ellenkező esetben csak találgatni lehet, mit eredményez a személygépkocsik számának további, mértéktelen növekedése. Az már most borítékolható, jót bizonyosan nem.