Belső feszültségek a pártban, az alakulat második vonalbéli vezetői tisztségeire vágyakozó, de ellehetetlenített jelöltek – hallani. Aztán később mindennek a cáfolata, s kiderül, aki akar, mégis jelentkezhet másodhegedűsnek, mert a párt elnöke, a teljhatalmú, ám jóságos Liviu Dragnea senkit sem kíván megakadályozni abban, hogy kibontakozzék. Megértő gondoskodásának köszönhetően még az is jelölt lehet, aki nem felelne meg a tisztségek elnyeréséhez szükséges követelményeknek. Ami az állítólagos párton belüli feszültségeket illeti, eddig mindig szertefoszlottak, mint szépen felfújt, majd szétdurranó színes léggömbök. Többször bebizonyosodott, hogy a szociáldemokrata párton belül csak és kizárólag az első számú vezető akarata érvényesül, nincs ellenkezés, nincs ellenzék, csupán harmad- és negyedrangú pártkatonák bólogatnak a kondukátor körül.
Szinte borítékolható, hogy az eddig olykor enyhén rebellisnek tűnő Niculae Bădălău, a szociáldemokrata párt ügyvezető elnöke elveszíti tisztségét, és helyébe Viorica Dăncilă miniszterelnököt választja a négyezer küldött. Dragneának ugyanis az eddiginél is szolgalelkűbb helytartóra van szüksége, s Dăncilă asszonyban jó szövetségesre talált. Különben is, Bădălău kijelentette, mindenütt jó, de a legjobb otthon, szinte felkínálva székét a szürkeség bajnokának. Március nyolcadikán, amikor még a párt is a nőkre figyel, a bukaresti kínai nagykövetség által rendezett gasztronómiai rendezvényen a korábban zsörtölődő bukaresti főpolgármester, Gabriela Firea oly kedélyesen tündérkedett Dăncilă társaságában, mintha korábban nem is a pártot, illetve a kormányt marasztalta volna el. Felismerték, marakodás helyett jobb az összefogás, s maga a vezér, Dragnea is rögzítette, párton belül erősödik a hölgyek hatalma, mától kezdődően a hét mesterséges régió mindenikének egy-egy női vezetője is lesz.
A másik nagy elégedetlenkedő, Codrin Ștefănescu szerepe inkább a cirkuszi bohócéhoz hasonlatos, csupán a látszatát kelti annak, hogy nézeteltérések lennének. Nincs semmilyen viszálykodás, mindenki egyként akarja azt, amit Dragnea. Hogy ez a nagy egyetértés kísértetiesen kezd hasonlítani a négy-öt évtizeddel ezelőtti, kommunista pártbéli összhangra? Ez nem zavarja a szociáldemokratákat, ám a társadalom egyre elégedetlenebb tömegét annál inkább. Mert miközben egy jelentéktelen pártkongresszus hírei úgy árasztják el az országot, mint teleormani településeket a tavaszi, megduzzadt patakok, azt is hallani, hogy már Brazíliában is pénzmosás gyanújával vizsgálják Liviu Dragneát, miközben  a választási csalásért jogerősen elítélt pártelnök cinikusan hárít.
Ilyen előjátékkal kezdődik tehát a szociáldemokraták kongresszusa, melynek egyedüli célja, hogy még jobban megszilárdítsa Dragnea hatalmát. Tündöklése cáfolhatatlan, bukása egyelőre nem remélhető.