Az esemény frontemberétől, Csutak Tamástól tudjuk, hogy Magyarhermány a tizenhét évnyi emlékfutás 78. települése, ahol a futókör tagjai legalább egyszer megfordultak és elhelyezték az emlékezés koszorúját. Az erdővidéki település felkészülten várta a futókat, akik egy kis ünnepség után pontban 9.30 órakor elindultak Kisbacon felé. Az Elek apóval való fotózkodás után következett Nagybacon, itt a Konsza Samu Általános Iskola előtt a falu és az iskola vezetősége, tanulói és a Pásztortűz Egyesület tagjai meleg pánkóval várták a szaladókat. Bibarcfalván Fancsali Zsolt lelkész és hívei köszöntötték az emlékfutás résztvevőit. Barót határában a Gaál Mózes Általános Iskola tanulói várták az érkezőket, s a Zathureczky-temetőben dr. Simonfy Sámuel sírjánál közösen helyezték el az emlékezés koszorúját (Simonfy Bem József orvosa volt a forradalom alatt). Most az egyszer „nem volt baj Köpecen”, a futók pedig időben érkeztek meg a hatodik megállójukhoz. Miklósváron – Székelyföld legkorábban említett településén – Fülöp László katolikus pap áldotta meg az emlékfutás önkénteseit. A nagyajtai emlékműhöz a Kriza János-gimnázium tanulóinak kíséreté­ben érkeztek meg a futók, akiket Bihari Edömér polgármester köszöntött. Bölönben Rudolf Béla alpolgármester szavai méltatták a modern kor szaladó forradalmárjait, akiket a helyi iskola tanulói kísértek be a faluba. Hidvégen a református gyülekezet tagjai vártak rájuk, a ’48-as forradalmat pedig Gajai Mária nyugdíjas pedagógus méltatta.
Ötven kilométer megtétele után itt autóbuszra szálltak a futók – mivel az esemény szervezői nem akartak fizetni a nemzeti útügynek az engedélyért –, és így tették meg a megyeszékhely határában található Büdöskútig az utat. Innen már újra futva haladt tovább a csapat, amely ötperces késéssel, 18.05 órakor érkezett haza, az Erzsébet parkba. Záróakkordként a Bod Péter Megyei Könyvtár falán levő Gábor Áron-plakettnél helyezték el az utolsó koszorút, amelyen ott ékeskedett az idei útvonalon érintett települések neve is.