Munkámnak hála, a tavaszt újból Lisszabonban kezdtem. Ezúttal a déli napfény hazájában, a „napfényes Lisszabonban” két hete zuhog az eső éjjel-nappal, viharos szél fúj, és az esernyő nem sokat segít, reggel bőrig áztam munkába menet. S bár a portugál fővárosban aránylag könnyű közlekedni, ilyenkor ottani kollégáim is forgalmi dugókra panaszkodnak. A munkám teljesen lefoglal, de egyik este, a szobámban (Elisabeth Seniora könyvtárában) lévő több száz könyv közül kiszúrtam egyet, címe As velas ardem até ao fim, azaz A gyertyák csonkig égnek. Hát igen, itt is olvassák Márait...
A lisszaboni magyar nagykövetség az idén is meghívott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére március 10-én (szombati napon) szervezett rendezvényre, hogy ünnepeljük együtt a forradalom 170. évfordulóját. Kora reggel zuhogó esőre ébredtem, erősen fújt a szél az óceán felől, de ünnepi hangulatban indultam a megadott helyszínre. A követséghez közeledvén nem hittem a szememnek: napsütés fogadott, ragyogott a portugálok büszkesége, az Április 25 híd (Ponte 25 de Abril), amelyet egyébként formája és színe miatt gyakran a San Francisco-i Golden Gate hídhoz hasonlítanak. Teljes hossza 2277,64 m, ezzel a 21. leghosszabb függőhíd a világon. 70 m-rel a víz felett van, és kétszintes: a felső részen hatsávos autóút, az alsón kétvágányú vasúti pálya található. Naponta átlagosan 150 000 autó és 157 vonat halad át a hídon. Érdekes, ma a Tejo folyó is kék köntösbe öltözött...
Már messziről láttam a lobogó zászlókat, helyben vagyok! Az elsők között érkezem, a házigazdák barátságosan, szeretettel fogadtak minden érkező vendéget, igazi ünnepi hangulatban várt az 1910-ben épült, impozáns Francia palota, a kert tavaszi zöld kavalkádban fogadta a harsány, pajkos gyermeksereget és szüleiket. Akárcsak tavaly, a gyermekeket kézműves foglakozással (festés, rajzolás, kokárdakészítés), kerti játékokkal, interaktív mesehallgatással, minden korosztályt táncházzal és táncoktatással (verbunkost lehetett próbálgatni), gulyáslevessel és kürtőskaláccsal, a felnőtteket magyar borral várták. Megjegyzem, hogy nagyon sok kisgyermek vett részt a rendezvényem, kedvesek és aranyosak voltak.
Az ünnepség Somogyi Kinga, a Lisszaboni Egyetem portugál mesterszakos hallgatójának zongorajátékával kezdődött (Bartók Béla és Poldini Ede műveiből hallottunk összeállítást), aztán Breuer Klára nagykövet asszony köszöntötte a résztvevőket. Kétnyelvű beszédében hangsúlyozta a forradalmi eszmék fontosságát, a 12 pontos kiáltványt, amelynek néhány pontja ma is aktuális, kiemelte Kossuth, Batthyányi, az aradi vértanúk szerepét, beszélt Görgey Artúr honvédtábornok, hadügyminiszter tevékenységéről, aláhúzva: bár a közvélemény másfél évszázadig hazaárulóként tartotta számon, a magyar szabadságharcot és annak eredeti célját nem árulta el. Méltatta Deák Ferenc szerepét is, aki politikai pályájának csúcspontja kétségtelenül a kiegyezés volt, megteremtvén ezáltal a mai Magyarország alapjait. Végül ismertette az „áprilisi törvények” fontosságát, amelyek Magyarországot rendi államból parlamentáris állammá, alkotmányos monarchiává alakították. Végül az egybegyűltek Kossuth-nótákat énekeltek.
A rendezvény állófogadással zárult, hagyományos magyar és portugál ételeket fogyaszthattunk, magyar borokkal koccintottunk. Igazi ünnepben volt részem, most már másodszor ünnepelhettem együtt Európa legnyugatibb csücskén egy életképes, fejlődő és gyarapodó magyar közösséggel, amely őrzi identitását és színesíti Portugália világát. Gratulálok a követség munkatársainak és a portugáliai magyaroknak! Emlékezetes nap volt, a Nap is velünk ünnepelt. Optimizmussal feltöltődve indultam el a Cais do Sodre irányába, a Tejo hullámos folyását követve.
Dr. Bartha Sándor
