Többször bíráltak, hogy miért is írom meg az igazságot. Hát sajnos, már nincs veszítenivalóm, azért sokat megéltem én is. Mindig az ünnepi ügyeletekből a sürgősségen az marad meg, hogy milyen sokan jelentkeztek részegen, alkoholos kómában, milyen sok családi agresszió történt... néha „csatatér” a sürgősség, sajnos.
Hogy létezik, hogy egyre több a családi agresszió, s pontosan akkor, amikor a nyugalomról, a szeretetről beszélünk, a feltámadásról? Nem vagyunk eléggé meggyötörve, nincs elég nyomorúság, még ilyen körülmények között is bántjuk, terrorizáljuk és fizikailag is bántalmazzuk embertársainkat? Vajon nem tudunk már gondolkodni sem? A fizikai bántalmazás a családban katasztrofális helyzetekhez vezetett és vezet manapság is: halálhoz.
A lelki terror is nagyon súlyos formát ölthet a családon belül, pszichikai terror, ami magas vérnyomáshoz, infarktushoz, agyvérzéshez, hosszú távon pedig rákos megbetegedéshez vezethet.
Sajnos, mindennek tanúi a kisgyermekek, akiket nagyon megviselnek a családi zűrök – az apa részegeskedése, kiabálása, a veszekedések. El kell gondolkodni, hogyan tudjunk enyhíteni a helyzeten. Mi, orvosok már egyre kevesebben vagyunk, nem lehet pótolni azt a 28 ezeret, akik itt hagyták Romániát.
Én bízom abban, hogy Háromszék lakossága lelkiekben is készül a legnagyobb Ünnepünkre és remélem, hogy nem lesz csatatér a sürgősség ezek a napok alatt.
Áldott húsvéti ünnepeket kívánok!
Dr. Gáll Anna
