A napokban tanulságos és figyelmeztető esetnek voltam résztvevője Alin Gabriel S. Gróf Mikó Imre utcai közjegyzői irodájában. Régi jó barátom kért, kártérítési ügyben tanúskodnék nagyanyja nevének más-más iratokban előforduló, különbözőképpen írt és használt módjának azonos személyre vonatkozó egyértelműsítésében.
Nos, mikor a jegyző úr aláírásra elém tette a tanúvallomást tartalmazó nyilatkozatomat, abban mind a szóban forgó személy, mind pedig az én nevem ékezethiányos alakban szerepelt.
Felhívtam a figyelmét, hogy márpedig én ezt nem látom el kézjegyemmel, hisz a nevek téves írását tartalmazó dokumentum megmásította nemcsak az én, hanem épp azt a nevet is, melynek egyértelműsítését kérte barátom – ezzel egy újabb, harmadik nevet eredményezve.
A közjegyző felháborodva vette tudomásul visszautasításomat, s állítólagosan „emelt hangú” észrevételemet, s négyrét hajtva az aláírásra előkészített iratot titkárnője asztalára dobva közölte, hogy ebben az ügyben velem tovább nem tárgyal, barátom keressen más tanút vagy forduljon más közjegyzőhöz. Miközben barátom az irat sürgősségére hivatkozva elhatározásának megváltoztatására próbálta rábírni a jegyzőt, elvettem az elkészített okmányt, lefényképeztem, megkérdezve a titkárnőt, hogy számítógépén miért nem használja a Word magyar írásváltozatát? Ő azt mondta, hogy nem is tud ennek létezéséről. Azt is kijelentette, hasonló esetet még senki nem tett szóvá.
Egy ideig még a jegyző irodájában tébláboltam kíváncsi lévén az ügy fejleményére. S láss csodát, pár perc múlva lehiggadva, mosolygósan érkezik a jegyző, elém téve a magyar ékezetekkel tökéletesen leírt nevekkel ellátott újabb iratot, amit ebben a formában aláírásommal hitelesítettem.
Figyelmeztető legyen ez az eset hasonló hivatalos iratok kiadásánál, átvételénél. Ne hagyjuk – Márai Sándor szavaival élve –, hogy neveinkről lehulljanak az ékezetek!
