Húsvét utánMegszenvedett feltámadás

2018. április 7., szombat, Kultúra

Nincs a földkerekségnek olyan embere, aki ne vágyna állandóságra a mindennapok szeszélyes forgatagában, amelyben fürkésző tekintettel keresi a jövőben családja és saját kilátásait a békés és nyugodt életre. Ennek reményében dolgozik éjt nappallá téve, tanul és taníttatja gyermekeit. Erre készülve olvas könyveket és jár színházba, hiszen a pofozkodó sorssal perlekedve rájött: a költészet és irodalom csodálatos víziói, a tudomány számunkra is hozzáférhető eredményei és az egyéb szellemi értékek nyújtanak csak fogódzót a többre érdemes ember számára.

  • Jörg Bren (1482–1537): Jézus keresztre feszítése.
    Jörg Bren (1482–1537): Jézus keresztre feszítése.

Nagypéntekjeink után álomképnek megmaradó húsvétjaink a szelíd családi örömök édenkertje felé csalogatnak bennünket, amelybe belépni csak az elesettek és gyámolításra szorulók ajánlásával lehet.

Amióta tájunk iskoláit járom, és gyakran hallom, hogy jóakaró adakozók pénzéből uzsonnáztatják a kis szurtos falusi nebulókat, gyakran jut eszembe egykori osztálytársam, Józsi, akinek sohasem tellett uzsonnára, és akit osztályelnöki „hatalmamnál” fogva napról napra meguzsonnáztattam a hiányzók adagjából. Máig előttem a kép, amint a sokgyermekes családból származó kisfiú éber mozdulattal emeli fel a tejeskávéval csordulásig megtöltött pléhbögrét, és nagy-nagy élvezettel hörpint bele, harapva hozzá a pirosra sült bácskai cipóból és a sárga színű amerikai sajtból.

Így húsvéttájt gyakran találkozom Józsival, akiből becsületes munkásember lett, és akire valahogy nagyon büszke voltam mindig, büszkébb, mint bárkire az osztálytársak közül. Azért hoznak össze ilyenkor bennünket útjaink, mert a tavasz beálltával egykori kis barátom elindul a végtelen mezőségek felé, hogy hatalmas munkagépeivel formálja, alakítsa világunkat.

Ez hát a lényeg, minden hétköznapok és ünnepek sava-borsa: hasznos és rendes emberként végezni, amit ránk sorsunk kirótt. Ha lehet, nem messzebb menni annál, mint ahova küldettünk, de ha már mégis távoli országokba távoztunk – amire vagy van, vagy nincs elfogadható magyarázat –, akkor ott is megmaradni annak, akik voltunk. Lenni többnek, nagyszerűbbnek, okosabbnak, de azért mégis pontosan annak. Akiről biztosan tudja a kisebb vagy nagyobb világ, hogy kicsoda: Goethe német költő Weimarból vagy Pista bácsi dinnyecsősz a harmadik utcából…

Amikor a harminchárom éves názáreti férfi elindult elárultatásának színhelye felé valamikor kétezer esztendeje, kétségek gyötörték: vajon érdemes-e ezekért az emberekért végigjárnia töviskoszorúval a fején és saját keresztjével vállán a keresztutat. „Atyám, múljék el tőlem ez a keserű pohár! – kiáltott fel.

Elmúltak a kétségei; elárultatva, megfeszítve, szörnyű szenvedések után halálra sebezve – megnyugodott. A jó emberek – keresztények és hagyománytisztelők – évente feltámadását ünneplik. Az övét, amiben biztosak vagy majdnem biztosak, és a magukét, amelyben reménykednek. Hímes tojást ajándékoznak egymásnak, olyan szépet, hogy virág lehetne – virág, amely húsvétkor nyílik.

CSORDÁS MIHÁLY

Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye arról, hogy Sepsiszentgyörgyön a járványügyi vörös forgatókönyv lépett életbe?









eredmények
szavazatok száma 902
szavazógép
2018-04-07: Életutak - :

Házad több is lehet, de hazád csak egy

Beszélgetés a 80 éves Beder Tibor földrajztanárral, világutazóval, Mikes-kutatóval
2018-04-07: Kultúra - :

Egyszeri húsvét

Fennséges, szívderítő, s ha ehhez langymeleg, vígságra derítő napsütés is járul, vibrálóan izgalmas a húsvét, amikor tizenhat éves vagy. Óvatosan készülődtünk, hogy kihívó ne legyen, hiszen a világtörténelem eme szakaszában éppen tilos volt megtartani az egyházi ünnepeket.