A mélyből jöttünk mind, mi lelkesek,
mint mocsár vonta barmok úgy halódunk,
a bugyrokból a múlt még földereng,
s a fájdalomtól elnémult a torkunk –
A mélyből kúszva bardó-létedet
úgy mented át egy újabb viadalba,
a fények hídján átkelt már a test,
de stigmáidban felbuzog a karma.
A karácsony már fényév-messze jár,
kint szél zizeg, bent nedves még a szalma –
s már nagypénteki passiódra vár
a balga nép és fogytán van nyugalma.
