Tudomást kell szereznünk arról, hogy magyar népünk mintegy 85 százaléka nem sportol. Székelyföldön még rosszabb az arány. Szomorú, hogy Háromszék lakóinak még tíz százaléka sem vesz részt legalább heti egy alkalommal valamilyen testedzésen, történjen az szervezett vagy spontán formában. Pedig: a mozgásszegény életmód önmagában is fokozza a koszorúér-betegségek kialakulásának kockázatát, sőt, közvetlen összefüggés van az inaktivitás és a szív-érrendszeri betegségek okozta halálozás között.
A mozgás jótékony élettani hatásai széleskörűek: a rendszeres edzés fokozza a szív- és tüdő teljesítőképességét, csökkenti a szívizomzat oxigénigényét, aminek különösen nagy jelentősége van a koszorúér-betegségben szenvedők számára. Ezenkívül a rendszeres edzés hatására csökken a vérzsírszint és a vérnyomás. Az izommunka csökkenti a vércukorszintet, segít megőrizni a testsúlyt, és így kifejezetten előnyös hatású többek között például a cukorbetegségben szenvedőknek.
Köztudott, hogy a rendszeres mozgás erősíti az immunrendszert, segít megelőzni rengeteg betegséget, serkenti az emésztést, a kiválasztást, növeli a fizikai erőt, állóképességet, esetenként a sebességet, illetve az ügyességet. A növekvő gyermekeknél, fiataloknál hozzájárul a helyes testtartás kialakításához, erősíti a szellemi-lelki tulajdonságokat, személyiségfejlesztő hatással van. A kutatások azt is kimutatták, hogy a sportolás stresszoldó hatással van az emberekre. Aki fogyni szeretne, annak mindenképpen ajánlott a rendszeres sportolás, mert enélkül a fogyókúrával elért súlyveszteség jelentősen csökkentheti a csontok vastagságát.
Hogyan tudjuk életünkbe a rendszeres mozgást beiktatni?
Többen azért nem sportolnak, mert szerény anyagi körülmények között élnek, és nem futja e drága ,,kikapcsolódásra". Napi harminc perc mozgás legalább hetente három alkalommal már elegendő ahhoz, hogy a mozgásszegénységet mint kockázati tényezőt csökkentsük vagy kiiktassuk az életünkből. Tökéletesen megfelelő tevékenység például az egyenletes tempójú gyaloglás. A nem otthon dolgozóknak mindenképpen el kell jutniuk a munkahelyükre, illetve onnan haza, ami kiváló alkalmat nyújt a napi rendszeres testmozgás biztosítására: menjen gyalog dolgozni, és haza, vagy ha a távolság túl nagy, legalább az oda- vagy visszautat tegye meg gyalog. Ezen túlmenően mindenkinek vannak intéznivalói: a gyaloglás ekkor is beiktatható. Kiválóan használhatók a lépcsők mint a testmozgás kellékei. Tanácsos a fokozatosság elvét megtartani: tízperces sétával, illetve két-három emelettel kezdje, s fokozatosan, naponta emelje az adagot. Az orvosi kezelésben részesülők kérjék ki orvosuk tanácsát, csatlakozzanak rehabilitációs programhoz. A legfontosabb, hogy kezdjék el, és ne hagyják abba!
Olyan nehéz lenne két-három kört megtenni a városi stadionban vagy a falusi futballpályán?
Javaslom mindenkinek, ne legyen szégyenérzete akkor, ha ismerősei futni látják, hiszen Németországban, Svédországban vagy más nyugati államban teljesen normálisnak tartják azt — legyen diák, munkás vagy éppen nyugdíjas —, aki rendszeresen sportol a faluban, a mezei utakon vagy a városi ösvényeken, kerékpárutakon.
Rajta hát, emberek! Ne féljünk elkezdeni a rendszeres mozgást, mindegy, milyen idősek vagyunk, ha egészségi állapotunk engedi, fogjunk hozzá, gyalogoljunk, túrázzunk, kerékpározzunk, labdázzunk, focizzunk, teniszezzünk, ússzunk, tegyünk egy lépést az egészségünk érdekében!
Sok sikert kívánok ehhez mindenkinek!
KOCSIS ZOLTÁN testnevelő tanár
