A tenisz

bár nem idegen Franciaországban — hiszen ha jól meggondoljuk, mielőtt az angolok szabadalmazták és elindították világ körüli útjára, a franciák már javában játszották, hogy még pontosabbak legyünk: a tenisz Franciaországból vándorolt át Angliába —, az 1900-as párizsi olimpia műsorában nem szerepel. St. Louisban viszont újra meghívják a világ legjobbjait. Mind az egyéniben, mind a párosban amerikai győzelem születik. 1908-ban Londonban külön viadalt rendeznek a szabadtéri pályán és külön a fedett pályán. És először a játékok történetében porondra lépnek a nők. A küzdelmek teljes angol sikerrel zárultak. Stockholm folytatta London hagyományát, nyolc számban írt ki teniszviadalt, négyet a fedett pályán, négyet a szabadtérin. A nyolc aranyból hármat a franciák, kettőt-kettőt az angolok és dél-afrikaiak, egyet pedig a németek nyertek. Antwerpen teniszversenyeit az éremosztozkodás jellemezte. A második párizsi olimpián újra öt amerikai győzelem születik, aztán a tenisz kivonul egy időre az olimpiai játékok műsorából. 1988-ban újra műsorra tűzik, s ettől errefelé a ma teniszcsillagainak küzdelmét láthatjuk.

Olimpiai bajnokok:

Férfi egyes: 1896: Boland (nbr), 1904: Wright (eá), 1908: Ritchie (nbr) és Gore (nbr — fedett pályán), 1912: Winslow (daf) és Gobert (fr — fedett pályán), 1920: Raymond (daf), 1924: Richards (eá), 1988: Mecir (csz), 1992: Rosset (své), 1996: Agassi (eá), 2000: Kafelnyikov (or), 2004: Massu (chi)

Férfi páros: 1896: Boland (nbr)—Traun (né), 1904: Leonard—Wright (eá), 1908: Hillyard—Doherty (nbr) és Gore—Roper (nbr — fedett pályán), 1912: Winslow—Kitson (daf) és Gobert—Germot (fr — fedett pályán), 1920: Turnbull—Woosnam (nbr), 1924: Richards—Hunter (eá), 1988: Kenneth—Seguso (eá), 1992: Becker—Stich (né), 1996: Woodbridge—Woodforde (au), 2000: Lareau—Nestor (au), 2004: Gonzalez, Massu (chi)

Női egyes: 1908: Lambert (nbr) és Eastlake-Smith (nbr — fedett pályán), 1912: Broquedis (fr) és Hannam (nbr — fedett pályán), 1920: Lenglen (fr), 1924: Wills (eá), 1988: Graf (nszk), 1992: Capriati (eá), 1996: Davenport (eá), 2000: Williams V. (eá), 2004: Henin (bel)

Női páros: Wrightman—Wills (eá), 1920: McNair—McKane (nbr), 1924: Wightman—Wills (eá), 1988: Garrison—Shriver (eá), 1992 és 1996: Fernandez G.—Fernandez M. (eá), 2000: Williams V.—Williams S. (eá), 2004: Li Ting—Szun Tien Tien (kí)

Vegyes páros: 1912: Scombirek—Köring (né) és Dixon-Hannam (nbr — fedett pályán), 1920: Décugis—Lenglen (fr), 1924: Williams—Wightman (eá).

Asztalitenisz

Ázsiai sportágként mutatkozott be a játékok küzdőterén. Ázsiai földön —Szöulban — nem is lehetett másként, a négy lehetségesből négy aranyérmet nyertek a földrész asztaliteniszezői, kettőt a kínaiak és kettőt a házigazda dél-koreaiak. Nem sokat változott a képlet Barcelonában, ahol végül is a férfi egyesben svéd siker született, a folytatásban aztán a kínaiak javára billent a mérleg, annyi aranyat nyertek, amennyit nem szégyelltek.

Olimpiai bajnokok:

Férfi egyes: 1988: Yoo Nam Kyu (dk), 1992: Waldner (své), 1996: Liu Kuo-liang (kí), 2000: Kung Ling-huj (kí), 2004: Rju Szeung Min (dk)

Férfi páros: 1988: Csen Lung-can—Vel Csing-kuang (kí), 1992: Lu Lin—Vang Tao (kí), 1996: Kong Ling-huj—Lio Kuo-liang (kí), 2000: Van Li-csin— Jen Szen (kí), 2004: Csen Csi—Ma Lin (kí)

Női egyes: 1988: Csen Csing (kí), 1992 és 1996: Teng Ja-ping (kí), 2000: Vang Nan (kí), 2004: Csang Ji-ning (kí)

Női páros: 1988: Hjun Dzsung Hua—Jang Jung Ja (dk), 1992 és 1996: Csao Hung—Teng Ja-ping (kí), 2000: Li Csü—Vang Nan (kí), 2004: Vang Nan—Csan Ji-ning (kí).

Tollaslabda

Európai földön mutatkozott be mint olimpiai sportág, növelve az ázsiaiak éremhez jutásának esélyeit. Ezúttal nem kínai, hanem indonéziai sportolók vitték el az egyéni számok első aranyérmeit. A folytatásban aztán egyre erőteljesebben kezdtek előretörni a kínaiak.

Olimpiai bajnokok:

Férfi egyes: 1992: Kusuma (indo), 1996: Hoyer-larsen (dán), 2000: Csi Hszien-peng (kí), 2004: Hidayat (indo)

Férfi páros: 1992: Kim Mun Szu—Pak Dzso Bong (dk), 1996: Majnaki— Subagja (indo), 2000: Wijaza—Gunawan (indo), 2004: Kim Dong Mun—Ha Te Kvon (dk)

Női egyes: 1992: Susanti (indo), 1996: Bang Szo Jun (dk), 2000: Kung Cse-csao (kí), 2004: Ning Csang (kí)

Női páros: 1992: Hvang Je Jung—Csung Szo Jung (dk), 1996 és 2000: Ko Fej—Ku Csün (kí), 2004: Csang Csia-ven—Jang Vej (kí)

Vegyes páros: 1996: Kim Dong Nun—Gil Jung A (dk), 2000: Csan Jüng—Kao Ling (kí), 2004: Csang Csün—Kao Ling (kí).

Gyeplabda

A legrégebbi sportágak közé tartozik. Egy hozzá hasonló játékot már a régi görögök is játszottak. Ezt bizonyítja egy i. e. 510-ből származó dombormű, amelyben görbe botokkal labdát ütő figurák láthatók. Idővel elterjedt egész Európában. Nyomait fellelték a kutatók Franciaországban, Skóciában, Írországban, Angliában. A franciák hocquet-nek (pásztorbotot jelent) nevezték, az angolok hookeel-nek (hajlított bot), az írek hurling-nak. De ismert volt a játék Kínában, Indiában, Dél-Afrikában is. Az olimpiák műsorába először 1908-ban kerül. Londonban angol győzelemmel mutatkozik be. Bajnoki címüket 1920-ban védhetik csak meg az angolok. Ezt követően egy terjedelmes indiai éra következik, aztán előrelép Pakisztán, majd Európa... Ma teljesen nyílt a küzdelem.

Olimpiai bajnokok:

Férfiak: 1908 és 1920: Nagy-Britannia, 1928-tól 1956-ig: India, 1960: Pakisztán, 1964: India, 1968: Pakisztán, 1972: NSZK, 1976: Új-Zéland, 1980: India, 1984: Pakisztán, 1988: Nagy-Britannia, 1992: Németország, 1996 és 2000: Hollandia, 2004: Németország

Nők: 1980: Zimbabwe, 1984: Hollandia, 1988: Ausztrália, 1992: Spanyolország, 1996 és 2000: Ausztrália, 2004: Németország.

Kézilabda

Feltalálója a dán Holger Nielsen. A derék sportember Koppenhága egyik külvárosában, az oldrupi reáliskolában tanított. 1898-ban az iskolában hódító futballt a sok sérülés miatt az iskola vezetője betiltotta. Játszani azonban kellett. És Nielsen kitalálta, hogy mit. Új játékát haanholdnak nevezte. 1906-ban napvilágot látott az első szabályzata. A dánok példájára a svédek, a svájciak is felkarolnak egy kispályás labdajátékot. Csehszlovákiában a hazena, Németországban a torball hódított. A torballból nőtt ki a labdarúgás szabályaival kiegészítve Karl Schelenz testnevelő tanár nagy pályás játéka, a handball, amely meglepő gyorsasággal hódította meg Európát, 1936-ban aztán az olimpiai játékokon is bemutatkozott. Német győzelemmel indult. Az újabb olimpiai szerepléshez meg kellett várni az újabb német rendezésű olimpiát, a münchenit. Egyeduralom nélkül. A románok például négy világbajnoki címmel a tarsolyukban egyetlen olimpiai bajnokságot sem tudtak nyerni. Triplázni egyelőre csak a dán leányoknak sikerült.

Olimpiai bajnokok:

Férfiak: 1936: Németország, 1972: Jugoszlávia, 1976: Szovjetunió, 1980: NDK, 1984: Jugoszlávia, 1988: Szovjetunió, 1992: FÁK, 1996: Horvátország, 2000: Oroszország, 2004: Horvátország

Nők: 1976 és 1980: Szovjetunió, 1984: Jugoszlávia, 1988 és 1992: Dél-Korea, 1996, 2000 és 2004: Dánia.

Kosárlabda

1891-ben a springfieldi főiskola tanára, James Naismith szabadalmaztatta. Óra előtt tanítványaira várakozva az egymásba rakott kosarakba kezdte dobálni a labdát. Ez adta az ötletet az új labdajáték — a kosárlabda — magalkotásához. A kosárlabda igazi csapatjáték, amely egyformán igényli a játékosok kitűnő labdatechnikáját, fantáziadús játékintelligenciáját, kifogástalan állóképességét, gyorsaságát, robbanékonyságát, rugalmasságát. 1904-ben St. Louisban bemutatóban szerepelt a játékok műsorán, hivatalosan viszont csak 1936-ban lépett az olimpiai sportágak sorába, hatalmas amerikai fölénnyel.

Olimpiai bajnokok:

Férfiak: 1936-tól 1968-ig: Egyesült Államok, 1972: Szovjetunió, 1976: Egyesült Államok, 1980: Jugoszlávia, 1984: Egyesült Államok, 1988: Szovjetunió, 1992, 1996, 2000: Egyesült Államok, 2004: Argentína

Nők: 1976 és 1980: Szovjetunió, 1984 és 1988: Egyesült Államok, 1992: FÁK, 1996, 2000 és 2004: Egyesült Államok.

Röplabda

Amikor a XIX. század vége felé Morgan professzor, az amerikai Holyoke YMCA egyetem testnevelési igazgatója rájött, hogy a hálóval két térfélre osztott pályán nemcsak teniszütővel lehet játszani, bizonyára nem gondolt arra, hogy a világ egyik legelterjedtebb sportjátéka fejlődik ki ebből az ötletből, ebből a ,,minnonet"-nek nevezett játékból. Akkoriban húzták-vonták a labdát, ütötték, dobták, és annyian játszották, ahányan akarták. Ma már szigorú szabályok határozzák meg a pálya nagyságát, a csapatok létszámát, sőt, a labdaérintés módját is. Ma Európa valamennyi országában játsszák, ismerik, és magas szinten művelik Ázsiában, Amerikában, szeretik és hódolnak neki Afrikában, Ausztráliában. Tokióban szerepelt először az olimpiai játékok műsorán. Az aranyakon a rendező japánok és a szovjetek osztoztak. 1968-ban és 1980-ban sikerült a szovjeteknek megszerezni mindkét aranyat, a többi játékok az osztozkodás jegyében zajlottak le. A röplabda azon sportágak közé tartozik, melynek küzdelmében Kovászna megye is érdekelt volt a baróti születésű Derzsi Ede révén. Az olimpiai játékok centenáriumán, Atlantában színre lépnek a strandröplabázók. Tengeren túli sikerrel.

Az olimpiai bajnokok:

Férfiak: 1964, 1968 és 1980: Szovjetunió, 1972: Japán, 1976: Lengyelország, 1984, 1988: Egyesült Államok, 1992: Brazília, 1996: Hollandia, 2000: Jugoszlávia, 2004: Brazília

Nők: 1964, 1976: Japán, 1968, 1972 és 1988: Szovjetunió, 1984 és 2004: Kína, 1992, 1996 és 2000: Kuba.

Strandröplabda

Férfiak: 1996 és 2000: Egyesült Államok, 2004: Brazília

Nők: 1996: Brazília, 2000: Ausztrália, 2004: Egyesült Államok.

Baseball és softball

A strandröplabda mellett az olimpiai labdajátékok legfiatalabb sportjátékai.

Olimpiai bajnokok:

Baseball (férfiak játsszák): 1992, 1996 és 2004: Kuba, 2000: Egyesült Államok

Softball (nők játsszák): 1996, 2000 és 2006: Egyesült Államok.

Labdarúgás

A legnépszerűbb sportjáték, a sportok királya, s mint ilyen, nem szorul külön bemutatásra. Minden sportember betéve ismeri történetét, világ-, Európa- és biztosan olimpiai bajnokait. S ha ez utóbbit mégsem, akkor elmondjuk, hogy 1900-ban és 1904-ben Nagy-Britannia, illetve Kanada diadalmaskodott, aztán utólag kisütötték, hogy mindkét labdarúgótorna amolyan bemutató jellegű volt. Az első ,,igazi" focitorna az 1920-as antwerpeni olimpián kellett volna hogy legyen, de... Történt ugyanis, hogy a Belgium—Csehszlovákia döntő 39. percében, 2—0-s belga vezetésnél a csehszlovákok levonultak a pályáról, mondván, John Lewis játékvezető ,,túllépett" minden elfogadható határt, így aztán a bronzéremért küzdő Spanyolország ezüstöt, versenytársa, Hollandia pedig bronzérmet kapott, az arany természetesen a belgáké lett. Ezután két uruguayi aranyérem következett. Ez bizony sokaknak nem tetszett, többek között a briteknek sem. Ők ugyanis úgy vélték, ha az uruguayiak valóban amatőrök, nem tölthettek volna két hónapot az olimpiai torna előtt az öreg kontinensen. Ez azért volt fontos, mert akkor a profik nem vehettek részt a játékokon. Hogy ezt mennyire komolyan gondolták a britek, azt bizonyítja az a tény is, hogy az 1928-as labdarúgótornát bojkottálták. Ez azonban nem zavarta az uruguayiakat abban, hogy az 1930-as labdarúgó-világbajnokságot is megnyerjék. (Csak zárójelben mondom el: ezt az uruguayi világbajnokcsapatot verte meg a Dél-Amerikában portyázó Ferencváros 1929. július 21-én Montevideóban 3—2-re). Az 1932-es Los Angeles-i játékokról kimarad a labdarúgás. Hogy miért? Két válasz is van. 1. A NOB vezetői profizmussal vádolták a labdarúgókat. 2. A NOB sportszerűtlen konkurenciaként fogta fel az 1930-ban megrendezett első labdarúgó-világbajnokságot. A sértődöttség nem tartott sokáig, mert a NOB vezetői rájöttek arra, hogy a focirajongók nélkül nem teljesek az Olimpiai Játékok. Így aztán 1936-ban Berlinben újra olimpiai sportág lett a világ legnépszerűbb sportjátéka, mely aztán három magyar aranyérmet is hozott. 1996-ban a női labdarúgók is színre léptek.

Az olimpiai bajnokok:

Férfiak: 1908 és 1912: Nagy-Britannia, 1920: Belgium, 1924 és 1928: Uruguay, 1936: Olaszország, 1948: Svédország, 1952, 1964 és 1968: Magyarország, 1956 és 1988: Szovjetunió, 1960: Jugoszlávia, 1972: Lengyelország, 1976: NDK, 1980: Csehszlovákia, 1984: Franciaország, 1992: Spanyolország, 1996: Nigéria, 2000: Kamerun, 2004: Argentína

Nők: 1996 és 2004: Egyesült Államok, 2000: Norvégia.

Vízilabda

A legolimpiaibb csapatjáték. 1900-tól megszakítás nélkül szerepel a játékokon. A britek kezdtek a legjobban, hiszen miután megnyerték az első olimpiai tornát, egy szünetet beiktatva mesterhármast értek el. Az 1924-ig terjedő korszakot nyugodtan nevezhetjük brit érának. A magyar korszak 1932-ben kezdődik, és 1964-ig tart. Ezt követően sem tűnnek el a hősök színteréről, de fölényük már nem olyan egyhangú, még akkor sem, ha a két legutóbbi olimpiai tornát megnyerték. Az igazi bravúr egy mesterhármas lenne.

Az olimpiai bajnokok:

Férfiak: 1900, 1908, 1912 és 1920: Nagy-Britannia, 1904: Egyesült Államok, 1924: Franciaország, 1928: Németország, 1932, 1936, 1952, 1956, 1964, 1976, 2000 és 2004: Magyarország, 1948, 1960 és 1992: Olaszország, 1968, 1984 és 1988: Jugoszlávia, 1972 és 1980: Szovjetunió, 1996: Spanyolország

Nők: 2000: Ausztrália, 2004: Olaszország.

Olimpiáról kivonult labdajátékok

A kivonulás oka: az olimpia nem a nemzetek, csoportok, hanem az egyének vetélkedője — fogalmaztak a NOB tagjai. Az igazi ok viszont a sportágak népszerűségében, elterjedésében keresendő. Mert ha jól megfigyeljük, olyan sportágak kerültek az olimpiák elfelejtett sportjai közé, amelyek csak pár országban ismertek.

Lacrosse. 1908-ban szerepelt először és utoljára. Olimpiai bajnoka: Kanada.

Jeu de paume. Szintén az első londoni olimpián mutatkozott be, és tűnt el a feledés süllyesztőjében. Olimpiai bajnoka: Golud (eá).

Raket. 1908-ban mutatkozott be, és búcsúzott is a játékok műsorától. Olimpiai bajnokai: egyes: Noel (nbr), páros: Astor—Pennel (nbr).

Rögbi. Két olimpiát élt meg 1908-ban a bemutatkozást, és 1924-ben az elköszönést. A rögbi hozta egyébként a román sport első olimpiai érmét, mely bronz volt. Olimpiai bajnokok: 1908: Ausztrálázsia, 1924: Egyesült Államok.

Lovaspóló. Három olimpián szerepelt, aztán... Olimpiai bajnokok: 1908: Anglia, 1924: Argentína, 1936: Argentína.

A labdajátékok legszorgalmasabb éremgyűjtői: Egyesült Államok 30—12—12, Kína 27—19—20, Nagy-Britannia 24—21—18, Szovjetunió 21—12—19, Németország 13—18—14, Magyarország 11—5—6, Dél-Korea 10—16—16...

Művészeti versenyek

A művészetek először a stockholmi olimpián mutatkoztak be a svéd művészek heves tiltakozása ellenére. Az első érmet a svájci építészek — Henri Monod és Alphonse Laverrie — kapták. Az irodalom aranyérmét az Óda a sporthoz című mű szerzőinek — Georges Honrod és Martin Eschbach — adták, mit sem sejtve, hogy a nevek mögött Pierre de Coubertin áll. Az 1924-es olimpián megszületik az első magyar siker, az úszás kétszeres olimpiai bajnoka, Hajós Alfréd és Lauber Dezső készítette stadionterv ezüstérmet nyert. Az ezüstöt arany követte négy esztendővel később. Mező Ferenc az Olympiai játékok története című művét ugyanis aranyéremmel jutalmazta az amszterdami zsűri. A művészetek a második londoni olimpián vonulnak ki a játékok műsorából.

Aranyérmesek:

Irodalom: 1912: Honrod G.—Eschbach M. (né), 1920: Raniero N. (ol), 1924: Charles G. (fr), 1928: Wierzynski K. (le — lírai) és Mező Ferenc (ma — epikai), 1932: Bauer (né), 1936: Dhünen F. (né — lírai) és Karhumäki U. (fin — epikai), 1948: Tynni A. (fin — lírai) és Stuparich G. (ol — epikai).

Festészet: 1912: Pellegrini G. (ol), 1924: Jacoby J. (lux), 1928 Izraels (hol — festmény), Jacoby (lus — rajz) és Nicholson (nbr — grafika), 1932: Wallin (své — olaj), Blair (eá — víz) és Golinkin (eá — grafika), 1948: Thompson (nbr — olaj) és Decaris (fr — metszet).

Szobrászat: 1912: Vinons (eá), 1920: Collin (bel), 1924: Dimitriadisz (gö), 1928: Landowski (len — szobor), Grienauer (aut — érme), 1932: Young (eá — szobor) és Klukowski (len — érme), 1936: Vignoli (ol — körplasztika), Sutor (né — féldombor), 1948: Nordahl (své)

Építészet: 1912: Monod, Laverrie (své), 1928: Heusel (né), 1932: Hughes (nbr — városi), Saacke (fr — építészet), 1936: March (né — városi), Kutschera (aut — építészet), 1948: Lindegren (fin — városi), Hoch (aut — építészeti terv).

Zene: 1912: Barthelemy (ol), 1920: Monier (bel), 1936: Höffer (né, énekhang), Egk (né, zenekar), 1948: Turski (len, kórus).