Egy olyan hétvége után, amikor minden mozgott, ami élt, itt élők, hazatérők és látogatóba érkezett fiatalok, idősek, kisgyermekes családok, tizen-, husznonéves fiatalok árasztották el Sepsiszentgyörgy utcáit, parkját, főterét, nyárikertjeit, kocsmáit, lüktetett, pezsgett a város. Így van ez még akkor is, ha az előző évekhez képest idén talán visszafogottabb volt a városnapi eseménysorozat, kevesebb volt a program, és a főszínpad fellépői között is kevesebb nagy névvel találkozhattunk.

Külön öröm, hogy éppen a városnapok során ünnepelhettük a női kosárcsapat újabb bajnoki címét: lassan ez a siker is hozzánő a Szent György Napokhoz, hagyománnyá válik, mindannyiunk büszkeségévé. Amelyet fontos megbecsülnünk, mert közösséget formál, identitást erősít, oly sok közös élmény forrása, s mert olyan siker, amely városunk rangját, önbecsülésünket emeli. Az, hogy immár vadonatúj arénában szurkolhatunk a csapatnak, s nemzetközi színtéren, európai porondon is megállja a helyét a Sepsi-SIC, azt jelzi: a kitartó munkának előbb-utóbb beérik a gyümölcse – olyan tanulság ez, amely nemcsak a kosárcsapatra, de saját dolgainkra is értendő. Így van ez még akkor is, ha változatlanul hiányzik a klubnak egy olyan egyértelműen „hazai” jelenlét, mint a fociban a sepsiszentgyörgyi születésű Hadnagy Attiláé, bízzunk benne, hogy az utánpótlás-nevelésre való fokozottabb odafigyelés révén előbb-utóbb csak kikerül néhány olyan tehetség, aki ezt a szerepet betöltheti.

S ha már foci: ma éppen a bukaresti Dinamót fogadja a román élvonal bajnoki fordulójában Sepsiszentgyörgy csapata. Ha valaki ezt a mondatot néhány évvel korábban kiejti a száján, valószínűleg kinevetjük, bolondnak nézzük – s lám, mára valósággá vált az, amit legmerészebb álmainkban sem reméltünk: városunk csapata hétről hétre viszi hírünket országban-világban. Így van ez még akkor is, ha jelenleg a kiesés elkerüléséért küzd csapatunk – az eddigi sikerek alapján joggal bízhatunk abban, hogy sikerülni fog, s jövőre talán már jobban megvethetjük lábunkat az első osztályban.

És nincs megállás, hiszen pár nap múlva kezdődik a Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál negyedik kiadása – a Szent György Napokkal bemelegítő színházkedvelők többsége már beszerezte jegyét, hiszen igazi csemegének ígérkező produkciók várják őket.

Élő város tehát Sepsiszentgyörgy, és így van ez még akkor is, ha gazdaságilag továbbra sem sikerült felzárkóznunk a gyorsan fejlődő településekhez, ha még mindig jóval alacsonyabbak itt a fizetések az országos átlagbérhez képest, s egyelőre a külföldi vagy hazai beruházók sem tolonganak. A következő időszak egyik legnagyobb kihívása ezért a gazdasági élet fellendítése – s bár mind közül ez tűnik a legnehezebbnek, a közösségi, a kulturális, a sportéletben elért eredmények alapján talán lehetünk derűlátók. És akkor nemcsak élő, de maradéktalanul élhető város is lesz Sepsiszentgyörgy.