Ezúttal nem a Magma-béli kiállítássorozat legújabbjáról szól a tudósítás, hanem egy irodalmi eseményről – hiszen a literatúrában is van mester és tanítvány, a vers- és prózaírás is tanítható, legalábbis bizonyos mértékig. És ezt tűzte ki céljául a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., melyet az egyszerűség kedvéért Előretolt Helyőrség Íróakadémiának neveznek.
Székelyföldi körútjuk során csütörtök délután a Teinben mutatkozott be a sepsiszentgyörgyi közönségnek néhány „hetyke költő” és „kedélyes novellista”, név szerint Pejin Lea, Nagy Koppány Zsolt, Vöröskéry Dóra és Bálint Tamás, a hangulat kedvéért mindjárt egy Pejin Lea által megzenésített és előadott Kányádi-verssel indítva a találkozót – lévén aznap Kányádi Sándor születésnapja. Az „önmenedzselt” beszélgetésen aztán Bálint Tamás vált társai faggatójává, elsőként Pejin Leát kérdezve arról, hogyan fér össze benne a költő és a zeneszerző – egyszerűen, ha verset ír, nem gondol dallamra, ha dalszöveget, azt vagy már meglévő dallamra írja (bár ez nem mindig jön össze, a Kányádi-verssel is az történt, hogy motoszkált benne egy gitárdallam, de nem tudott hozzá szöveget írni, a vers azonban épp passzolt hozzá), vagy írása közben születik meg a dallam. A vajdasági születésű fiatal költőnek egyébként sajátos véleménye van a magyar nyelvterületen belüli regionális irodalmat illetően, úgy gondolja, létezik különálló vajdasági irodalom, mely kizáró – a csak ott használt kifejezéseket a csak ott élők értik meg – és bezáró is – akik értik, azokat viszont összetartja.
Nagy Koppány Zsolt az íróakadémiát mutatta be, elmondta, mintegy négy hónapja indították az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletet, mely napilapok betétjeként jelenik meg hetente. Ennek szerkesztőjeként és az íróakadémia oktatójaként inkább csak dédelgeti regényét, de addig is, míg időt szakít megírására, „írópalánta” csoportjával az első húszkezes regényen dolgozik.
Vöröskéry Dórát angyali tüneménynek nevezte Bálint Tamás, aki érdekes módon vércinikus humorral rendelkezik – ez családi örökség, mondta az amúgy szociális munkásnak tanuló békéscsabai lány, és felolvasott egy mesenovellát. Angyalit, cinikusat. És végül ő kérdezte Bálint Tamást, hogy közgazdászként milyen a viszonya a poétikával. Jól megfér bennem a kettősség, nappal számokkal, este betűkkel foglalkozom, válaszolta Bálint Tamás, hozzáfűzve, titkos vágya, hogy hosszú távon csak irodalommal foglalkozzon. S bizonyságul, hogy így is volna érdemes tennie, három régebbi balladát olvasott fel. A találkozót meg, mintegy keretbe foglalva, ismételten Pejin Lea előadása zárta, ezúttal saját szerzeményét adva elő gitárkísérettel.
