Bánffy Miklós öröksége

2018. május 16., szerda, Közélet

Egyetlen lánya született, gróf Bánffy Katalin, az Afrikába helyezett férjét követve, Tangerben szülte meg unokáit, akiket nem tanított meg magyarul, mert azt hitte, a kommunizmus örökké fog tartani, és ők Magyarországra soha vissza nem fognak tudni térni.

  • Elisabeth Jelen Salnikoff-Bánffy, Marius Tabacu, Szebeni Zsuzsa és Tom Smeddon. Albert Levente felvétele
    Elisabeth Jelen Salnikoff-Bánffy, Marius Tabacu, Szebeni Zsuzsa és Tom Smeddon. Albert Levente felvétele

A három unoka mind örökölt valamit nagyapjuk tehetségéből: Elisabeth sikeres belsőépítész, Nicolette híres képzőművész, a fiatalon elhunyt Dávid író volt. Mint széttört tükör cserepeiben a fényt, úgy szórta szét Bánffy Miklós unokáiban reneszánsz lénye lényegét. Ezt Nicolette mondta Az erdélyi arisztokrácia diszkrét bája – Gróf Bánffy Miklós utódai című dokumentumfilmben, amelyet szombat délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban nézhetett meg az érdeklődő közönség, s amelyet szerteágazó beszélgetés követett.

A vendégek – kik azért gyűltek össze Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi irodájának vezetője, Bánffy-kutató meghívására Sepsiszentgyörgyön, hogy Bánffy irodalmi hagyatékát továbbörökítsék – között ott volt Elisabeth Jelen Salnikoff-Bánffy, aki most már tanul magyarul. És aki a film készítése közben előjött emlékeket elevenítette fel, és beszélt munkásságáról is. És itt volt Marius Tabacu, az Erdélyi történet román fordítója, aki reményét fejezte ki, hogy a román közönségnek szüksége lesz a trilógiára, mert ilyenfajta könyv románul, de még magyarul sem jelent meg. És itt volt Tom Smeddon, aki önszorgalomból kezdte angolra fordítani Bánffyt, mindjárt az Erdélyi történettel kezdve – azt azonban korábban már lefordította Bánffy Katalin, hogy gyerekei is elolvashassák nagyapjuk monumentális művét, hát folytatta egy kevésbé ismert bűnügyi témájú Bánffy-kisregénnyel, a Miloluval.

Egyébként a Bánffy Katalin által lefordított Erdélyi történet egy sor más, idegen nyelvű megjelenéshez vezetett – és most az a család célja, hogy Bánffy Miklós több művét is lefordítsák románra, angolra, és ezek – a magyar újrakiadással együtt – egyszerre jelenjenek meg.

Végül is Bánffy Miklósnak ez talán legfontosabb öröksége. A többit – kulturális szervező munkásságát, politikai pályafutását – a történelem megfelelőképp kezeli.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?









eredmények
szavazatok száma 73
szavazógép
2018-05-16: Közélet - :

Színjátékosok 4. találkozója

A Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola az Osonó Színházműhellyel közösen színjátszó találkozót szervez Sepsiszentgyörgyön 2018. június 16–17-én. A Kovászna Megye Tanácsa által támogatott Színjátékosok 4. találkozója nem versenyjellegű, és elsősorban Kovászna megyei csoportok bemutatkozásának ad teret abból a gondolatból kiindulva, hogy mindig voltak „jádzó emberek”, akik sírni és nevettetni akarták közösségeiket, hogy ezzel gyógyító energiákat sugározzanak feléjük. Az esemény egyik kiemelt célja a csoportok közti kapcsolat megerősítése, valamint a program részét képező szakmai tanácskozások és műhelyfoglalkozások.
2018-05-16: Jegyzet - Mózes László:

Magyarlapádi sikertörténet

Várjuk az ebédet – olvasható a Magyarlapádi Szórványkollégium Facebook-oldalán, alatta pedig néhány fotó, amin kedves, bájos, mosolygós gyermekek ülnek az asztal körül. Egyszerű, mégis megragadó, meghitt kép, miközben szokványos és hétköznapi. Ám ahhoz, hogy ilyen pirospozsgás fényképek készülhessenek a dél-erdélyi szórványtelepülésnek tekintett Magyarlapádon – amelyet a Maros és Kis-Küküllő mente néprajzi központjaként is emlegetnek –, konok kitartásra, kemény munkára volt szükség. És mint minden hasonló megvalósítás esetében, kellett az álom, az ötlet, nem hiányozhattak a kovász-emberek, miként a közösségi összefogás és a cselekvés sem.