A három unoka mind örökölt valamit nagyapjuk tehetségéből: Elisabeth sikeres belsőépítész, Nicolette híres képzőművész, a fiatalon elhunyt Dávid író volt. Mint széttört tükör cserepeiben a fényt, úgy szórta szét Bánffy Miklós unokáiban reneszánsz lénye lényegét. Ezt Nicolette mondta Az erdélyi arisztokrácia diszkrét bája – Gróf Bánffy Miklós utódai című dokumentumfilmben, amelyet szombat délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban nézhetett meg az érdeklődő közönség, s amelyet szerteágazó beszélgetés követett.

A vendégek – kik azért gyűltek össze Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi irodájának vezetője, Bánffy-kutató meghívására Sepsiszentgyörgyön, hogy Bánffy irodalmi hagyatékát továbbörökítsék – között ott volt Elisabeth Jelen Salnikoff-Bánffy, aki most már tanul magyarul. És aki a film készítése közben előjött emlékeket elevenítette fel, és beszélt munkásságáról is. És itt volt Marius Tabacu, az Erdélyi történet román fordítója, aki reményét fejezte ki, hogy a román közönségnek szüksége lesz a trilógiára, mert ilyenfajta könyv románul, de még magyarul sem jelent meg. És itt volt Tom Smeddon, aki önszorgalomból kezdte angolra fordítani Bánffyt, mindjárt az Erdélyi történettel kezdve – azt azonban korábban már lefordította Bánffy Katalin, hogy gyerekei is elolvashassák nagyapjuk monumentális művét, hát folytatta egy kevésbé ismert bűnügyi témájú Bánffy-kisregénnyel, a Miloluval.

Egyébként a Bánffy Katalin által lefordított Erdélyi történet egy sor más, idegen nyelvű megjelenéshez vezetett – és most az a család célja, hogy Bánffy Miklós több művét is lefordítsák románra, angolra, és ezek – a magyar újrakiadással együtt – egyszerre jelenjenek meg.

Végül is Bánffy Miklósnak ez talán legfontosabb öröksége. A többit – kulturális szervező munkásságát, politikai pályafutását – a történelem megfelelőképp kezeli.