Virtuálisan bárki megérkezhet Magyalapádra: a szórványügyekben alapos, pontosan és megbízhatóan tájékoztató kolozsvári Diaszpóra Alapítvány Facebook-oldalán tűnt fel a Mandiner portál napokban megjelent riportja, a Szalma György tollából származó Magyarlapád: így nevelnek emberré az erdélyi szórványkollégiumban című írás. Az internetes térben bolyongva csak úgy özönlenek a térséggel kapcsolatos cikkek, s egy olyan történetet fonnak keretbe, amely nem csupán a szórványban élőknek, hanem a székelyföldi tömbmagyarság számára is tanulságos, erőt adó.
Nagyenyed szomszédságában, attól mintegy tíz kilométerre húzódik Magyarlapád, a hét falut tömörítő Fehér megyei köz­ségközpont, melynek csupán két települése – Magyarlapád és Magyarbece – magyar lakosságú. A Magyarlapádi Szórványkollégium épületét 2016 őszén adták át azzal a céllal, hogy befogadja, otthont biztosítson azoknak a gyermekeknek, akik a település magyar tannyelvű általános iskolájában magyarul kívánnak tanulni. Hiszen erdélyi tapasztalat, hogy azon a szórványvidéken, ahol nincs hasonló éjjeli menedékhely, a kis falvakban élő, gyakorta vegyes házasságból származó magyar gyermekek lemorzsolódnak, nem tanulnak anyanyelvükön.
Magyarlapádon az Ethnika Kulturális Alapítvány hozta létre és működteti a szórványkollégiumot. Az alapítvány vezetője Sipos Ferenc tejipari vállalkozó, a több mint negyedszázada muzsikáló Pirospántlikás zenekar prímása. Ő a kovász-ember, aki helybéli segítőivel elérte, hogy egy év és három hónap alatt felépüljön a szórványkollégium a magyar állam, az erdélyi református egyház, báró Bánffy Farkas, a helyi közösség és mások önzetlen támogatásával. A létesítmény avatóján Sipos Ferenc meg is jegyezte, Magyarlapádon azzal sikerült összefogni a közösséget, hogy két évtizede évről évre megszervezik a helyi néptánctábort. „Ha valaki rövid távú eredményt akar elérni, az búzát vet és learatja a termést; aki közép távú eredményt szeretne, fát ültet, és várja a gyümölcseit; ha pedig hosszú távra terveznek, akkor gyermekeket nevelnek” – tette hozzá.
A szórványkollégiumba beköltöző gyermekek számára ingyenes szállást, étkezést, pedagógusi felügyeletet és délutáni programokat biztosítottak, a kisdiákok pedig a magyarlapádi általános iskolában tanulnak, majd a nyolcadik osztály elvégzése után a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban folytathatják magyar nyelvű tanulmányaikat. Pillanatnyilag 22 bentlakó gyermek él Magyarlapádon, mellettük további 35–40 kisdiák az intézményben ebédel, illetve tanul ott délutánonként. Egyelőre több a környékről bejáró, mint a bentlakó, tervezik azonban, hogy használnák a plébánia udvarán lévő, tizennyolc férőhelyes épületet is. Céljuk, hogy az oktatás minőségi és  színvonalas legyen, vagyis, hogy a Magyarlapádról kikerülők helytálljanak majd. Önkéntesek, pedagógusok is támogatják ügyüket, kialakítottak tehát éltető „hátországot”. Tudatosítottuk magunkban – magyarázza a most megjelent riportban Sipos Ferenc –, hogy rajtunk nem fog segíteni a román kormány, sem a helyi politikusok, saját magunkon kell segítenünk, az itt élő magyarságnak egymást felkarolva kell boldogulnia.
Segíts magadon, és az Isten is megsegít – ez tehát a magyarlapádi sikertörténet esszenciája.