A felújított székelypetőfalvi Fortyogó medencéje
Lapunk beszámolt arról, hogy a Szülőföld Alapból megújították a székelypetőfalvi Fortyogó-fürdőt, mely a múlt század első felében — akárcsak sok más háromszéki és erdővidéki ásványvizes medence és kádfürdő — már működött. A szabadtéri hideg ásványvizes medencék mellett tájba illő faházban szauna, mintegy jelezve, hogy ezeket a hideg, olykor nagyon hideg szénsavas vizű lábáztatókat egy kis ráfigyeléssel, a helyi önkormányzatok és a lakosság anyagi ráfordításával igen hatásos vidéki gyógyhelyekké lehet alakítani, ahol szinte ingyenesen részesülhet az érdeklődő a táj természetes gyógytényezőinek áldásaiban. Rövidre szabott megyei körutunkon azt vettük számba, hol léteznek még hasonló, felújításra kínálkozó lehetőségek, hogy lenne ragadós a petőfalvi, a zsomborpataki, a dálnoki, a Csiszár- és bálványosfürdői példa.
Számbavétel
Kovászna megyében kereken hatszáz természetes és mesterséges ásvány- és gyógyvízlelőhelyről tudunk. Ezeknek több mint fele (365) természetes forrás, 175 fúrt vagy ásványvizes udvari kút. A fennmaradt hatvan vízfeltörés egykori fürdőmedence, fortyogó, lábáztató. Ezeknek még egynegyedét sem találtuk aránylag megfelelő és használható állapotban. A többi elhanyagolt, köztük több eltűnőfélben, zömmel szénsavas-savanyúvizes fortyogók és lábáztatók, csekély részük édes-kénes fürdőmedence.
Mentőmunkára serkentő, miként a rendszerváltás után néhány önkormányzat vagy egyén kezdeményezése alapján megújult egy-egy ilyen ,,feredő". Kézdimartonoson a Büdös-fürdő medencéit a Bíró család újította fel a berecki önkormányzat anyagi támogatásával, Dálnokon a tulajdonos Száraz család, a Jajdon völgyében egy Jajdon-barát kisközösség, Bálványosfürdőn Daragus Attila tulajdonos és vállalkozó, a sepsibükszádi Zsomborpatak fejében (Büki, Vallató, Hammas) a helytulajdonos zabolai gróf Mikes család leszármazottai, Sugásfürdőn a sepsiszentgyörgyi Olt Turisztikai Társaság, Uzonkafürdőn a bérlő, Magyarhermányban pedig új borvizes medence épült a Virág-panzió udvarán.
Áldatlan állapotban és kihasználatlan ma is egy sor régi ,,népi fürdőmedence" Ojtozban, Lemhényben, Torjahágó-fürdőn, Csiszárfürdőn, a kézdivásárhelyi Fortyogófürdőn, Csernátonban (Csókás-feredő, Ballangi-feredő), Sepsibükszádon (Antalka-feredő), Mikóújfaluban (Bugyogó), Dálnokon (Mungorcsi, Víztisztája), Kovásznán (Hankó völgye), a Torjai Büdösben (Apor-lányok feredője, Sósmező, Liga pusztája), Futásfalván (a Marcella-kút melletti feredő), Ozsdolán (Kovácsponk), Málnásfürdőn (Bivalyferedő, az egykori Herczeg-fürdő medencéje), Előpatakon (Lobogó-fürdő), Sepsikőröspatakon (Büdös-feredő), Sepsiszentgyörgyön (Szemerjai Lábáztató), Kisbaconban (Elek apó feredője a Győrkovács patakában), Székelyszáldoboson (Ikró-medence, Hegyfarki-feredő), Olaszteleken (Régi strand), Barót-Köpecen (Szálas erdő alatti), Középajtán (Ölyves árki régi Dobogó-fürdő), Bölönben (Büdös-feredő). Minden különösebb biztatás nélkül akar lépni az ügyben egy-egy önkormányzat. Így Márton László dálnoki polgármester a Száraz-féle gyógyhely példáján fellelkesülve tervbe vette, hogy megmenti, kiépíti a faluközösség számára az egykori Mungorcsi fürdőmedencét, Fodor István bodoki polgármester vizes mofettát tervezett az oltszemi Olt-lapályra, Kerestély Csaba barátosi polgármester pedig a községközpont északi szélén ismert borvíztelep megnyitását szeretné. Egy sor régi borvizes objektum felújítására ad majd lehetőséget A borvíz útja, Kovászna és Hargita megyék közös programja Sepsibükszádon, ahol feltárták az Olt völgye alatt rejtőzködő termál ásványvizet, Sugásfürdőn, Málnásfürdőn, ahol élményfürdő és kezelőbázis kelti életre az egykori gyógyhelyet, Kovásznán, Kézdimartonosban, Előpatakon, ahol egykoron virágzott a gyógyturizmus, Oltszemen, Baróton, Bölönben, ahol újra életre akarják kelteni a híres Büdösfürdőt. Az a lelkes fiatal munkaközösség, mely a székelypetőfalvi Fortyogó életre keltését megvalósította, ismét azon fáradozik, hogy megpályázza még egy hasonló egység újraépítését. Tervükben olyan nevek szerepelnek, mint az olaszteleki Bolond borvíz vagy az egykoron gyógyhatásáról híres sepsibesenyői Büdösfürdő. Előbbi időszakosan működik, szénsavas ásványvizet hoz a felszínre, utóbbi pedig édes-kénes forrás, mely évtizedekkel ezelőtt ,,csodákat művelt" a reumatikus bántalmakban szenvedő mozgásszervi betegek népi gyógyászati kezelésében. Itt ugyanis az eredményeket sohasem balneológus szakorvos állapította meg, hanem a betegek jobbulása, fájdalmaik eltűnése jelezte a meleg fürdő áldásos hatását. Sepsibükszádon az Olt-völgyi természetes népi feredő (1942) hidrogeológiai adatai teremtettek alapot arra, hogy a szakemberek a vizet egy fúrással a felszínre hozzák. Nem más ez, mint az a termálvíz, amiben évtizedekkel ezelőtt a tusnádfürdői Csukás-tó mellett fürödtünk, s melynek áldásaira ma is százak és ezrek esküsznek. Sugásfürdőn, Baróton és Előpatakon is ismert gyógyvizek felhasználását tűzte ki célul a projekt. A pénzalapok, úgy néz ki, adottak lesznek, az azonban, hogy az önkormányzatok mennyire tudnak majd megküzdeni az egyáltalán nem kis összegekre rúgó önrész biztosításával (például Barót városi önkormányzat), még a közeljövő titka.
Bár írásunk kimondottan a fortyogók, lábáztatók, szabadtéri fürdőmedencék-strandok helyzetével foglalkozik, fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy számos településen került sor az elmúlt időszakban az ivókúrát szolgáló források, borvizes kutak felújítására Sepsibükszádon, Mikóújfaluban, Bodokon, Dálnokon, Bálványosfürdőn, Kiskászonban, Kézdicsomortánban, Kovásznán, Székelytamásfalván, Kisbaconban, Magyarhermányban, Bibarcfalván, Erdőfülében, Székelyszáldoboson, Középajtán, Bölönben.
Pillantás a múltba
Nemcsak a történelem, hanem hasznosításra alkalmas ásványi kincseink esetében is érvényes a mondás, hogy ,,kincseink jelenlegi helyzetét, azoknak valós értékét igazából csak az tudja felmérni, aki jól ismeri azoknak múltbéli helyzetét".
Nem egy adat bizonyítja megyénkben, hogy a mi borvizeinket, fortyogóinkat már a huzamosabb ideig itt tartózkodó rómaiak is ismerték. Előpatakot Coloni aquarum vivarum (Élő víztelep) névvel jelölték be Erdélyország akkori térképére, a vargyasi határban pedig a Likaskő borvíz takarításakor dr. Simonffy Sámuel baróti orvos, Bem tábornok tábori orvosa és az olaszteleki báró Rauber Nándor római kori pénzérméket mentett meg az utókor számára. Mert nem új keletű szokás az, hogy aki nagyon hisz a vizek gyógyító erejében, pénzérmét dob a fürdőmedencékbe. Egy erdővidéki monda szerint ,,Felsőrákos Darabont nevű határrészén volt a Csodás-tó. Időlegesen itt ütötték fel tanyájukat a dákok. Attila azonban rikai várából rájuk csapott, és szétverte őket, a tavat pedig betömette. Annyit tudunk róla, hogy a XIX. század közepéig itt még kender áztatására alkalmas borvizes tó volt, amit a rákosiak használtak is. Papjuk biztatására itt egy borvízkutat létesítettek, s a forrás mocsaras környékét, a tó maradványát kalákában feltöltötték." (Bányai János). Kovásznán a középkorban még fürdőzésre használták a ma már csak földtörténeti emlékként ismert Pokolsárt. Erről beszél egy 1567-ből származó okirat. A háromszéki levéltárban oklevelekben találunk utalásokat ásványvíz, fortyogók egykori jelenlétére: Kézdialmáson 1620-ból, Haralyból 1744-ből, Kézdimartonfalván 1798-ból, Imecsfalván 1685-ből, Zabolán 1763-ból. Zalánban 1634-ben említik a Bormezőt, Kézdiszentléleken a Borvízpatakot, Nagybaconban a Borvízhídját. Említésre méltó, hogy a diktatúra utolsó évében, e sorok írójának felügyelete és irányítása alatt fúrt kúttal kitűnő minőségű borvizet tártak fel a zabolai határban, amely kisebb olimpiai méretű strandfürdőt tudott volna ellátni vízzel. Értékesítése azóta sem került napirendre. Bethlen Gábor életrajzából tudjuk, hogy a nagy fejedelem egy morva orvos tanácsára savanyúvizet használt 1626-ban. Ugyancsak ő használta a székelyszáldobosi Hegyfarki-fürdőt, ami attól az időtől kezdve a Bethlen-fürdő nevet viseli a szakirodalomban. Halmágyi István naplójában írja, hogy 1769-ben az Uzonka melletti Pisztrangosfürdőn ,,kúrálgatta hűléses lábait". A meleg fürdő és a lábáztató a mai Pisztrangosi forrás mellett volt. A telep házainak alapjait ma is meg lehet figyelni a nyári időben könnyen kisárguló gyepszőnyegen. Éder Károly Erdélyország ismertetésének zsengéje című könyvében (1796) már említi Sepsiszentgyörgy gyógyvizeit, melyek bizonyára édes-kénes fürdőmedencék lehettek, mert a Györgybíró-, valamint a szemerjai Szabó Mihály-fürdőt csak később létesítették. Előpatak híres nyílt fürdőmedencéjét — ma már nyoma sincs — gazdag román bojárok és szerbiai fejedelmek látogatták.
Nem folytatjuk az érdekesebbnél érdekesebb fürdőtörténeti adatokat. Ezekkel csak azt szerettük volna bizonyítani a ma élők, a tehetősebb önkormányzatok és emberek előtt, hogy közel sem állunk olyan jól ezen a téren, s hogy azok a fürdőmedencék, kezdetleges és néha primitív gyógyhelyek, melyeket őseink-elődeink használtak, majdnem teljességükben tönk-rementek, leromlottak, használhatatlanok. Ebből következik a halaszthatatlan feladat: ezeket a gyógyhelyeket a magunk javára, a helybéliek javára fel kell újítani, értékesíteni kell, környéküket rendezni. Nem igaz, hogy akár az önkormányzatok, akár magánszemélyek, intézmények számára ez megoldhatatlan lenne.
