Minél tarthatatlanabb az egyetemi vezetőség álláspontja — az éveken keresztül űzött játékuknak (,,itt az egyetemi autonómia, hol az egyetemi autonómia?") tavaly az álláspontok bekeményítése vetett véget, Hantz Péter és Kovács Lehel kirúgásával új fejezete kezdődött a magyar tagozat önállóságát kérő aktivisták elleni megtorlásoknak —, annál durvább fellépésekre ragadtatja magát makacsságában az a titkos kolozsvári csoport, mely tulajdonképpen megszállva tartja az intézményt, s mely jóváhagyása nélkül senki vezető benne nem lehet. Hogy ezek megrögzött nacionalisták vagy netán hófehér lelkű, ártatlan bárányok, ki-ki eldöntheti maga, de tény, hogy e belső konklávé szemében legfeljebb a magyar diákcsoportok megtűrhetők a karokon szétszórva, de már a tanszékek önállósulását csak kivételesen engedik meg, reális tagozati önállóságról, avagy a Bolyai kiválásáról pedig hallani sem akarnak.
Szemükben nyilván csak botránykő lehet Smaranda Enache legújabb javaslata is. A Pro Europa Liga elnöke szégyennek nevezte legutóbb, hogy a magyar államnak kell magyar egyetemet fenntartania Romániában (lásd a Sapientiát), s bár a BBTE-t nem bontaná fel, de a paritásos alapú szenátusi vezetés mellett tör lándzsát, rotációs rendszerben, egymást felváltó magyar és román rektorokkal.
Keménykedés ide, keménykedés oda, Bocşan fenyegetőzése és porhintése sem tudja elködösíteni az alapvető történeti tényállást. A 20. század legnagyobb erdélyi kultúrbotránya ugyanis azzal kezdődött, hogy a román hadsereg katonái 1919 májusában kitették a erdélyi magyar tudományegyetem tanári karát és diákságát az utcára, és elkobzott épületeibe, szertáraiba, könyvtáraiba, mintegy a készbe beülve, az állam új román tudományegyetemet hozott létre. Pedig a város már akkor megbírt volna két egyetemet, a beköltöző hatalomnak igazán módjában állt volna új universitast alapítani saját nemzete számára is, ha akar, de az erdélyi románság sérelmeinek orvoslását úgy kívánták megoldani, ahogy azt nem lett volna szabad: megfosztva egy másik, az előbbinél semmivel sem értéktelenebb erdélyi kultúrát és nyelvet az őt megillető felsőoktatási lehetőségtől is. (A magyar egyházak egyetemalapítását 1921-ben szabályosan meghiúsították.) Az egymás rovására törő érvényesülés módszere azóta is csak rossz vért szült mind Kolozsváron, mind a kontinensen, s bármilyen agyafúrt ügyvédeket fogadna fel Bocşan rektor et Co., tarthatatlan ügyét soha semmilyen bírói, pláne erkölcsi fórum előtt nem lesz képes megvédeni, s az vesztésre kell hogy álljon Európa fővárosában is.
Ahol a magyar egyetem újbóli felállításának igényét az évszázados elnyomás körmönfont ravaszkodás és leplezetlen erőszak, nyílt zsarolás és megvásárolt lelkiismeretek árán sem volt képes elfojtani, ott az mindig újrasarjad a még élő régi gyökérből, bárhogyan vagdossa, nyesegesse hajtásait Bocşan ,,kertész" úr és társasága, Bukaresten innen és túl.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
