Az emberek ritkán mondanak köszönetet a hozzájuk legközelebb állóknak, és ez jóformán fel sem tűnik – állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport.
Azt mondani, hogy köszönöm, amikor valaki segítséget kap egy másik személytől, a hála kifejezésének egy módja, amelyet általában el is várnak az embertől az udvarias viselkedés jegyében – mindez azonban leginkább csak a nyilvános beszélgetésekre érvényes, olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
Annak érdekében, hogy többet megtudjanak a hála kifejezésének módjairól a különböző társadalmi érintkezésekben, a kutatók önkénteseknél 1057 beszélgetést rögzítettek, majd megszámolták, hogy ezekben hányszor mondott valaki köszönetet a másiknak az olyan hétköznapi élethelyzetekben, mint amikor valaki kér és kap is segítséget egy másik személytől.
Az eredmények szerint az emberek a feltételezettnél sokkal kevesebbszer mondják, hogy köszönöm, legkevésbé akkor, amikor családtagjaikkal vagy közeli barátaikkal beszélnek.
A kutatók szerint az eredmények nem azt jelentik, hogy az emberek lazábban kezelik az udvariasságot a családtagjaik körében, hanem hogy a hétköznapi helyzetekben a kölcsönösség az egymás támogatását és az együttműködést övező jogok és kötelességek hallgatólagos elfogadására épül.
Ez azt jelenti, hogy családi körben az igen az alapvető válasz, amikor az embertől kérnek valamit, és az az alapelvárás, hogy az illető teljesíteni fogja, amit kérnek tőle. A kutatók szerint egy átlagos párbeszédben az emberek nagyjából minden másfél percben kérnek valamit a másiktól.
Az eredmények szerint az embereket nem zavarta, ha nem mondtak nekik köszönetet, amikor teljesítették a másik kérését, sőt, a köszönetnyilvánítás elmaradása csak nagyon ritkán tűnt fel nekik. (MTI)
