Az emlékkeresztnél Lukács Attila, az RMDSZ ozsdolai szervezetének elnöke és a kézdisárfalvi Szabó Ottó fafaragó elevenítette fel a diktátumot és annak tragikus következményeit. A megemlékezés végén a jelenlevők az emlékkereszt talapzatára elhelyezték a kegyelet koszorúit, közösen énekelték el a magyar és a székely himnuszt.

Délután, pontosan 17 óra 32 perckor Kézdivásárhelyen megszólaltak a magyar történelmi egyházak templomainak harangjai, majd az egykori hadapródiskola előtti hősi emlékműnél elkezdődött a rövid megemlékezés. A rendezvényen mintegy harmincan jelentek meg, a megemlékezők között láttuk a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a két vitézi rend képviselőit, a Kézdiszéki és Kézdivásárhelyi Székely Tanács tagjait, illetve ozsdolai, szentkatolnai és kézdisárfalvi érdeklődőket.

Fekete Miklós nyugalmazott zenetanár, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy nemcsak Románia ünnepli idén megalakulásának centenáriumát, hanem a Székely Nemzeti Tanács megalakulásának századik évfordulóját is idén ünnepeljük.

„Ez a mi centenáriumunk sarkalljon bennünket arra, hogy következetesen, kitartóan és elszántan követeljük a területi, személyi elvű, nyelvi és kulturális autonómiáját a székelyföldi és az egész erdélyi magyarságnak. Ha a magyarság elszántan követeli az autonómiát, akkor csak idő kérdése, hogy el is érje azt” – mondotta Fekete Miklós, majd Radányi Rozália nyugdíjas saját költeményét olvasta fel. A rendezvény himnuszaink eléneklésével és koszorúzással ért véget, majd többször skandálták: Vesszen Trianon!