A Pannónia Szállót a város építtette Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei alapján, 1902-ben avatták fel a magyar indás homlokzatáról híres épületet, amely Lechner Ödön hatását tükrözi. Trianon után Daciának keresztelték át a szállót, amely 1948-ban román állami tulajdonba került, de kálváriája a rendszerváltás után kezdődött el igazán.

Erdély egyik legszebb szecessziós épülete 11 éve áll elhagyatottan szatmárnémeti központjában, állapota pedig siralmassá vált. Az épületet tavaly kordonnal zárták körbe, mert nemcsak a vakolat omlott róla, hanem téglák is potyogtak le a homlokzatáról.

A cserepek megrepedtek, a tető beázott, a nyílászárók nagy részét pedig kivették. A felülvilágító ablakok is hiányoztak, ezért olyannyira beáztak a belső terek, hogy a képek alapján először azt hittem, hogy egy elhagyatott Árpád-kori templom belsejét látom, és nem egy múlt század eleji pompás szálloda hallját.

A falak nyirkosak, a kovácsoltvas elemeket eszi a rozsda, és pocsolyák voltak a szintén repedező oszlopok körül a körülbelül egy éve készített állapotfelmérés fényképei szerint. 2015-ben molinóval takarták el a szálló homlokzatát, ám a tulajdonos még ezt sem volt hajlandó kifizetni.

A szálló rossz állapotáért a korábbi tulajdonosa, Vasile Tantas avasi román üzletember a felelős. Ő ugyanis fittyet hányt a műemlékvédelmi előírásoknak is, amikor rengeteg földet hordatott ki a szállóból, majd bőszen betonozásba kezdett. A közhangulat akkor forrt fel igazán, amikor 2010-ben félig beépíttette az épület Ruha István-átjáróját, alacsony, sötét betonbunkerré torzítva a hangulatos passzázst. A szatmáriak az utcára vonultak és tüntettek kulturális örökségük elpusztítása ellen.

A város többször is próbálta visszaperelni az épületet, ám sikertelenül. A polgármesteri hivatal kisajátítási eljárást akart indítani, hogy közhasznú célokra használhassák az épületet, ám végül ez az ötlet sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A polgármesteri hivatal, a megyei hivatalok és a műemlékvédelmi tárca évek óta próbáltak megegyezni a tulajdonossal. Ha fel is merült, hogy eladja a terhessé vált épületet, irreális árat – tízmillió eurót – kért érte, viszont arra sem volt hajlandó, hogy legalább az épület akkori állapotát konzerválja. Később már ötmillió euróért is eladta volna, de ennyit senki nem volt hajlandó fizetni. 2015-ben egy magánszemély pert indított a tulajdonos ellen, mivel szerinte az megrongálta a műemléki épületet, törvénytelen beavatkozásokat hajtott végre rajta.

Két év múlva – 23 tárgyalás után –, 2017-ben a szatmári bíróság első fokon egy év börtönre, közügyektől való eltiltásra, kártérítés és a perköltség megfizetésére ítélte a Pannónia Szálló megrongálása miatt Vasile Tantast, aki persze fellebbezett. A nagyváradi fellebbviteli bíróság helyben hagyta a börtönbüntetést, ám a rongálás miatt megállapított 767 500 eurós kártérítésről nem rendelkezett, és továbbra is az üzletember tulajdonában maradhatott a műemlék épület.

A szállót a rendszerváltás után a megyei turisztikai vállalat munkatársai privatizálták, majd tulajdonoscsere következett, utóbbiak pedig eladták Vasile Tantasnak. A Szatmári Friss Újság független napilap szerint ebben egy RMDSZ-es tanácsos is segédkezett az üzletembernek, mivel felvásárolta a részvényeket, amelyeket továbbadott Tantasnak.

2009-ben a Dacia Rt. többségi tulajdonosa lett az avasfelsőfalui Beny Alex vállalkozás, ők a bukaresti Credo Design cég tervei alapján kezdték el a felújítást. Az elején Tantas nagyszerű tervekkel állt elő: vendéglőt, kávézót, nyolcvan szállodai szobát és hat lakosztályt akart teremteni a szállóban. Mivel nem sikerült európai uniós támogatást szereznie, ezért inkább hagyta pusztulni.

(Magyar Idők)