A gyergyószentmiklósi emberi jogi aktivista kemény fába vágta a fejszéjét, a bérezést ugyanis titkosított belügyminisztériumi rendelet szabályozza. Hogy miért titok a közpénzek eme felhasználása, miért nem tudhatja az ország bármely adófizetője, milyen állami célt szolgál befizetett illetéke, adója, nehezen megmagyarázható. Miután tehát a belügyminisztériumban süket fülekre talált azzal a kérdésével, hogy kapnak-e kiemelt fizetéspótlékot a Hargita és Kovászna megyében szolgálatot teljesítő rendőrök – csupán azért, mert itt és nem máshol végzik munkájukat –, Árus pert indított, kezdeményezte a szóban forgó rendelet titkosságának feloldását.

A kíváncsiság ugyanis nem alaptalan. Egy korábbi, 2004-ben elfogadott 132-es belügyminisztériumi rendelet szerint a Hargita és Kovászna megyében dolgozó rendőröket 15 százalékos fizetéspótlék illette meg, a tárca szerint azért, mert így próbáltak rendőröket és csendőröket vonzani a két székelyföldi megyébe. Árus közérdekű adatigénylési kérésére a belügyminisztérium csupán annyit közölt, az említett rendelet 2008 óta nem hatályos, de a jelenleg érvényes javadalmazási kerettörvény is tartalmaz olyan lehetőséget, hogy miniszteri jóváhagyással, „bizonyos feltételek között egyes rendőrök többletjövedelemhez jussanak”, ám ennél többet nem árultak el, mert minden más részlet a legújabb, 2018/S/7-es miniszteri rendelet szövegéből szolgálati titoknak számít.

Árus Zsolt azt látja, amit sokan észrevehetnek, ha figyelmesen körülnéznek környékünkön: 1989 óta a rendőrség állománya megnövekedett, noha Székelyföldön – hitelt adva a rendőrség hivatalos statisztikáinak – a bűnözés nagyon kis mértékű, a térség biztonságos. Legalábbis nincsenek olyan klánok, bandaháborúk, amilyenek az ország déli megyéiben rettegésben tartják a lakosságot, veszélyeztetik a közbiztonságot.

És ha ez így van, akkor mi indokolja az állomány növelését, illetve azt, hogy – esetlegesen – magasabb fizetéssel toborozzák ide a rendőröket, csendőröket családjaikkal együtt? Jó lenne, ha a belügyminisztérium nem ködösítene, s kiderülne, igaz-e vagy sem a többletjuttatásról szóló felvetés. Mert ha igaz, akkor az egyben azt is jelenti, hogy ismét visszaköszön a múlt, azaz az etnikai arányok megváltoztatása továbbra is csendes, ám állami törekvés marad. Az pedig teljesen képtelen helyzetet szül, hogy maguk a veszélyesebb övezetekben szolgálatot teljesítők is joggal érezhetik diszkriminatívnak, hogy békés viszonyok között dolgozó kollégáik több pénzt keresnek, mint ők. Ha pedig nem igaz, akkor fölösleges a titkosság leple mögött bujkálni.

Választ keresgélve Árus Zsolt kérdésére, az itt élő magyar közösség tagjai ismételten azt érzékelhetik: veszélyesnek, nemzetbiztonsági kockázatot jelentőnek tartják őket – álságos, alaptalan és megalázó politikai nézetek miatt. És ez elfogadhatatlan.