Igen, így igaz, itt vannak Horgoson. Emiatt is nagy disznóság volt még a választások előtt az a liberális tudósítás a kerítés mellől, hogy a magyar katonák talán a csehekkel együtt gyakorlatoznak, miközben „menekült” meg egy sincs. Nincsenek a kerítés túlsó oldalán, mert ott áll a kerítés, viszont ezen a felén mintegy 30–40 migráns állandó jelleggel itt tartózkodik. Bejárnak a faluba is, meg kijárnak hozzájuk az „emberi jogi” aktivisták, akik soha nem törődtek a helybeliek emberi jogaival…
Épp a napokban is eszembe jutott: ki fog és mikor kárpótolni bennünket az 1999-es NATO-bombázások miatt? Bennünket, akik az egész délszláv háborúnak az elszenvedői voltunk. Egyébként akkor Horgost is találat érte, az autópályára fölvezető hidat lőtték a NATO-gépek, de arra nagyon ügyeltek, hogy még véletlenül se érhesse találat a falut, a falu felől indították a rakétát. Épp a fogamat mostam, amikor elhúzott a fejünk fölött, majd kisvártatva minden beleremegett a robbanásba. A szerb katonák ott voltak a mobil radarjaikkal bent a házak között. A helyi nagy kapacitású hűtőházból ammóniával teli tartálykocsikat húztak ki a nyílt vasúti pályára, amelyet bármikor fölrobbanthatott volna a szerb hadsereg.
Zsuzsi lányunk 13 éves volt, Ágnes 7, Jani 3. A két kicsi mellettem feküdt az ágyban. Én az oldalamon feküdtem, hogy ha találat érne bennünket, testemmel próbáljam védeni őket. Zsuzsinak is próbáltuk a lehető legbiztonságosabb helyet megtalálni a szobában…
BATA JÁNOS, az Aracs főszerkesztője
