Ez a harc lesz a végső – dúdolgathatják magukban a számukra és elődeik számára kedves dalrészletet Dragnea hívei. Igen, miként borítékolható volt, ismét összefogtak és a falig mennek, csak ne kelljen börtönbe vonulnia az alapfokon három év hat hónap szabadságvesztésre ítélt pártvezérüknek.
Egyértelművé vált a szociáldemokrata vezetők álláspontja: semmi, de semmi nem számít, csupán az, hogy a lehető legrövidebb időn belül kedvük szerint gyúrják át a büntető törvénykönyvet, alakítsák úgy a hivatali visszaéléssel kapcsolatos jogszabályokat, hogy hőn szeretett vezérük felmentést nyerjen. A párt első emberei pénteki tanácskozásuk után újra felsorakoztak a másodjára elítélt Liviu Dragnea mögé, jelezvén, mindenki egyért, egy mindenkiért.
A sápadt, némiképp megroggyant vezér erőt kívánt felmutatni, s harciasan közölte: semmilyen tisztségéről nem mond le, folytatják küzdelmüket, s leszámolnak a párhuzamos állammal, összezúzzák azt. Mi több, befejezik a parlamenti téblábolást az igazságügyi törvényekkel, elképzeléseiket megvalósítják. Az óra ugyanis ketyeg, s az idő immár ellenük, pontosabban Dragnea ellen dolgozik. Utóbbi azt is rögzítette, nem fél senkitől, Iohannis, Kövesi, Hellvig nevét említette. Ám szavai nemcsak harciasságot, hanem kivagyiságot és gőgöt is sugároztak, tükrözve egyben a sajátosan hazai, fáj a hátam közepe magatartásmódot is. Mert amikor egy kényelmes parlamenti többséggel rendelkező kormánykoalíció vezetői fütyülnek a jogalkotás helyszínére, s üzenik, hogy a parlamentet megkerülik, akkor ez nem más, mint a parlamenti demokrácia semmibevétele, a diktatúra felé vezető út kezdete.
Mindezt azért teszik, hogy megvalósítsák a kormányprogramot, mondotta kezeit tördelve Dragnea, de már vélhetően saját rendíthetetlen szavazói is sejtik, nem az életszínvonalról, nem a jövőről s a szociáldemokrata elvekről szól ez a történet. Egészen pontosan arról, hogy egy bűnbanda számára megfelelő jogszabályok kellenek, s hogy sürgősségi kormányrendelettel, avagy felelősségvállalással képzelik-e el következő lépéseiket, hamarosan kiderül. Persze, Dragneáék bele is bukhatnak e nagy akarásba, félelmüket jelzi, hogy már a parlamenti többségben sem bíznak, tartanak a szerdai bizalmatlansági indítványtól is, így valószínűsíthető, hogy a hírhedt 13-as kormányrendelethez hasonlót rotyogtatnak majd boszorkánykonyhájukban.
S hogy a harc, a csatazaj fokozódjék, felvette a kesztyűt Klaus Iohannis is: szombaton Szebenben bejelentette, másodjára is megpályázza az államelnöki tisztséget. Belépett a ringbe, s nem mulasztotta el, hogy ostorozza a szociáldemokratákat – „Románia legnagyobb pártja egy bűnözőt segítő, nyomásgyakorló lobbicsoport” –, s azt is kijelentette, Dragneának el kell tűnnie a közéletből. Ezt kívánják az egyre sokasodó tüntetők is, s miként 2017 februárjában, most is csak az utcára vonulók ereje fékezheti meg a vakmerő szociáldemokratákat.
Ez a harc lesz a végső...