Az Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság szervezésében a hétvégén gyászcsoportvezetői képzést tartott Sepsiszentgyörgyön Singer Magdolna író, tréner, újságíró, mentálhigiénés szakember, hospice- és gyásztanácsadó, a gyászolókat segítő Napfogyatkozás Egyesület elnöke, akivel pénteken este a város közönsége is találkozhatott egy mindenki számára nyitott előadás alkalmával. Az Újrakezdéseink, felállásaink az életben című előadás nagyon sok érdeklődőt vonzott a Székely Mikó Kollégium konferenciatermébe, a meghívott beszélgetőtársa Nagy Enikő újságíró, mentálhigiénés szakember volt.
„Életünk során többször kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy elveszítünk valakit, akit nagyon szeretünk, megfeneklik a házasság, amelybe egykor rengeteg energiát fektettünk, vagy egy súlyos betegség mindent megváltoztat” – indította a beszélgetést Nagy Enikő, hozzátéve, életünk törékeny, mi pedig végtelenül sebezhetőek vagyunk, és ennek ellenére olyan társadalomban élünk, ahol csak arra tanítanak bennünket, hogyan szerezhetünk meg dolgokat, de arra nem, hogyan álljunk fel egy kudarc után, mit tegyünk, ha veszteségekkel szembesülünk.
„Minden veszteségnek megvan a maga ajándéka, mert nemcsak túlélni lehet azt, hanem fejlődni is lehet általa, de vajon Singer Magdolnának milyen hasonló élményei voltak?” – tette fel a kérdést Nagy Enikő.
A meghívott igen közvetlen hangon szólt a közönséghez, és többnyire csak magáról, saját életútjáról, megélt élményeiről, tapasztalatairól mesélt, de előadásából nem hiányoltuk a nagy szakmai eszmefuttatásokat, mert sugárzott belőle a sokat megélt emberek életbölcsessége és az őszinteség. Mint mondta, több olyan esemény is volt az életében, amelyek nyomán újra „világra kellett hoznia önmagát”, de a legmeghatározóbb a rákbetegsége volt 41 éves korában, mert ez indította el a „Singer Magdolnává válás” útján. Addig 15 éven át kirakatrendező volt, jóformán beszélni sem tudott, és nagyon butának tartotta magát. 28 éves korában vált el először, két kisgyerekkel, ezzel fejest ugorva a nyomorba, mert a kirakatrendezés mellett kénytelen volt takarítani járni, és álmában sem gondolta volna, hogy egyszer 18 könyvet fog írni és előadásokat fog tartani... Később titkárnőnek jelentkezett a Pszichoteam Mentálhigiénés Módszertani Központhoz, pedig még telefonálni sem tudott, mindig leírta papírra, amit mondani akart. Tíz év egyedüllét után újra férjhez ment a központ vezetőjéhez, azonban 55 évesen ismét elvált, és végre elkezdte építeni saját karrierjét. Singer Magdolna jelenleg 66 éves.
Mivel olvasta, hogy a betegségek sorsfordító ajándékok is lehetnek, a rákbetegségét kalandnak fogta fel, és eldöntötte, hogy ha meggyógyul, haldokló emberek mellett fog önkéntesként dolgozni.
Meggyógyult, és saját bevallása szerint ez a hospice-munka volt a legnagyobb tanítómestere, sokkal fontosabb, mint az egyetem, amelyet eközben, 48 éves korában végzett el. Első nagy visszhangú könyve rákbetegségének naplója volt tulajdonképpen, amelyet barátai ösztönzésére azzal a céllal kezdett írni, hogy ezzel is segítse gyógyulását. Az önkéntes segítőmunkáról szólt a második kötete, a harmadikat pedig a magzatukat és újszülött babájukat elveszített szülőkkel készült interjúk alapján írta. A többi tizenöt könyve mind a válása után, 55 éves kora óta született.
Singer Magdolna mesélt is a pre- és perinatális veszteségeket átélt anyákról, a beteg magzatok haláláról, amelyeket általában nem kezel valódi veszteségként a világ, a válási veszteséget elszenvedett gyerekekről, akik kevésbé sérülnek, ha elvált szüleik nem harcolnak egymással, végezetül pedig a Polcz Alaine pszichológusnővel való viszonyáról is vallott, külön kitérve arra, hogy miként kísérte őt végig a halál felé vezető úton. A közönség kérdéseire válaszolva többek között szó esett még arról, hogyan lehet érzelmileg megváltoztatni a férfiakat, miért van manapság olyan sok válás, milyen volt az édesapja halála, milyen belső utazásokat élhet át az ember a tudatmódosító szerek hatására, milyen szerepet játszik életünkben a szex, fontos-e a hűség, mit jelent valójában a spirituális intelligencia...
„Köszönjük neked mindazt, amit adsz nekünk, és csak remélni tudom, hogy ezek a szikrák lángra kapnak bennünk, hogy egy picivel mi is hozzájárulhassunk ahhoz, hogy emberibb legyen körülöttünk a világ” – mondta zárszóként Nagy Enikő.