Talán meglepte a közönséget, hogy Hubbes László Attila, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa felolvasóestet tartott tárlatvezetés helyett, Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Balassi Intézet – Magyar Kulturális Központ vezetője pedig valóságos irodalmi barangolással helyettesítette a tárlatismertetést, de aki figyelmesen elolvasta a programot, számíthatott eme rendhagyó változatra a Weöres 100. – A megmozdult szótár című, az idei Szent György Napok alkalmával megnyílt kiállítás szombati eseményén.

Lehet, hogy a magyarországi Péterffy Zsófia által rendezett, Weöres Sándor-versre készített Medeia 3D-s animációs film elsősorban a műfaj kedvelőinek nyújtott különleges látványt, de az már igencsak meglepte a jelenlévőket, hogy annak ellenére, 1973 óta nem készült hazai gyártású rajzfilmsorozat (az utolsó a Mihaela volt), Sepsiszentgyörgyön működik egy kis animációs műhely, a Firka Pál Vendel vezetésével, aki a Medeia alkotócsoportjának is tagja.

Az igazi zsongás csak ezután következett. A legkisebbek az óriáskirakósnál játszottak szüleikkel, a nagyobb óvodások és kisiskolások főként a ragasztós játékokat, filcbábukészítést választották, és aki már tud írni és olvasni, a kódfejtést is kipróbálta. Ez volt az egyik legötletesebb feladat, hisz a gyermekeknek három különböző tematikájú állandó kiállításon kellett megkeresniük a feladott kérdést és rá a választ. A régészeti kiállításon meg kellett számolni a zabolai középkori temetőből származó csontváz csigolyáit, történelmi vonatkozásban arra kellett válaszolni, hogy hány kg lehet Gábor Áron ágyújának csöve – a válasz dr. László Ferenc A kézdivásárhelyi ágyúlelet című újságcikkében rejlett, amely a helyszínen elolvasható, a néprajzi részlegen jó megfigyelőnek kellett lenni, hogy a kódfejtő pontosan nevezze meg: lornyont, nagyítót vagy szemüveget tart a kezében az újságot olvasó hölgy.

A játékba belefeledkező gyermekek sokaságában különös volt hallani, ahogy egy kisfiú egy óvodáskorúnak magyarázza a háromszéki önvédelmi harc lépéseit, beszél Gábor Áronról. Megtudtuk, a sepsiszentgyörgyi Palkó Márton harmadik osztályos a Nicolae Colan Általános Iskolában, kedvenc olvasmányai Móra Ferenc meséi, de egy ideje a történelem is foglalkoztatja. Érdeklődésünkre azt mondta, úgy gondolja, nem csak az okostelefonnal, tablettel és videójátékokkal kell foglalkozni, ő inkább történelmet olvas. „Tudni szeretném, mi is történt régebben, hisz mégiscsak magyarok vagyunk” – mondotta felnőtthöz illő komolysággal. Édesanyja csak bólogatott, kisfia nem hagyott hozzáfűznivalót.

A kisebb gyermekek szüleikkel érkeztek. Vitális Sándorék a kultúrdélutánt a Székely Nemzeti Múzeumban kezdték, onnan mentek a Vadászati Múzeumba. Azt mondták, a tapasztalat a legjobb tanító, ezért akarnak ilyen jellegű tartalmas programokat nyújtani gyermeküknek. A bitai Varga Viola és férje a náluk vakációzó unokákat hozták el a múzeumba, és míg a gyermekek a nekik szánt tevékenységeken vettek részt, a nagyszülők alaposan végigjárták a kiállításokat.

Az irodalmi vonatkozású játékok főszereplője természetesen Weöres Sándor és költészete volt. Betűket lehetett keresni homokban, verssorokat összeilleszteni saját ízlés szerint, gondolatokat írni rongyszalagra és azt beszőni a versszőnyegbe.

Márk Attila énekmondó megzenésített versekkel, Kocsis István (Pityu) pedig  az előadói költészet egy másik műfajával, slam poetryvel járult hozzá a vers népszerűsítéséhez, az estet a Spontán zenekar zárta népi hangszerelésben.

A közel hatszázas látogatói tábor nem csupán a számok tekintetében nyújt elégtételt a szervezőknek, hanem annak is örvendenek, hogy sikerült minden korosztályt megszólítani – mondta lapunknak Vinceffy Orsolya múzeumpedagógus. A hűvösebb idő miatt a szabadtérre szervezett programok is beszorultak a múzeum épületébe, ami talán nem is vált annyira hátrányára a nyitott kapus estének, így még inkább családiasra sikeredett a tizenkettedik Múzeumok éjszakája a Székely Nemzeti Múzeumban.