Gödriné Molnár Márta házigazdaként köszöntötte a vendéget és a jelenlévőket, majd röviden vázolta Csáky életútját. „Köszöntöm a Duna Televízió nézőit határon innen és túl!” – üdvözölte a vendég a jelenlévőket a „nemzet televíziójából” jól ismert köszöntéssel. A Duna Televízió 25 évét méltató kötet bemutatása előtt saját életútjáról beszélt. Előadását még érdekesebbé tették az elbeszélését színező rövidfilmek.

1969-ben a marosvásárhelyi Vörös Zászló napilapnál kezdte sajtós tevékenységét, a következő állomások: a Román Televízió magyar adása, a Marosvásárhelyi Rádió.

Aztán egy „kanyart” követően 1986–1987 között a nyárádszentmártoni termelőszövetkezetben töltött be fontos beosztást aratásfelelősként – elevenítette fel. 1989 őszén kitelepedett Magyarországra, 1992-ben a Duna Televízió születésénél bábáskodott, majd dolgozott a csatornánál. Mint mondta, 2015. június 12-én szabályszerűen kirúgták 22 évnyi dunás szolgálat után, nem hosszabbították meg szerződését, így szedte cókmókját, és kivonult az épületből.

A Duna Televízió – mely a Kárpát-medence magyarságának adója kívánt lenni – alapításáról így emlékezett: heroikus kísérlet volt, már születésekor támadások célpontjává lett, médiaháborút indítottak ellene. Megélte fénykorát, de 2010 utolsó heteiben, amikor összeolvasztották a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alappal, elvették addigi énjét – fogalmazott. A Duna Televízió folyamatosan igyekezett megtartani a középutat, nem kívánt politikai igényeknek megfelelni. Ráadásul a szerkesztőségben nem volt cenzúra – mindez hozzájárult, hogy bizonyos körökben ne nézzék jó szemmel az első magyar adót, mely műholdon is sugárzott.

A kovásznai találkozón Csáky Zoltán képsorokon mutatta be visszatérését Bukarestbe, amikor harmincéves távollét után újra ellátogatott a Román Televízió székházához. Egykori igazolványát felmutatva lépett az épületbe. A kilencedik emeleten, a magyar adás szerkesztőségében ismerősként mozgott, mintha tegnap lépett volna ki onnan. Még az egykori irodájában lévő vágókészülék is otthonos volt számára, biztos mozdulattal kapcsolta be, magyarázta működését.

A Duna Televíziónál az általa szerkesztett Arcélek műsorról – melyben több mint száz közéleti személyiséget mutatott be – hosszabban emlékezett. Levetítette a vargyasi származású, akkor még Magyarországon élő Sütő Levente Lehellel készített portréfilmjét, a bútorfestés, faragás titkairól, a szakmabeli problémákról faggatva interjúalanyát. Megjegyezte: a mester azóta visszaköltözött Vargyasra, jelenleg a község polgármestere.

Szívesen foglalkozott tabu témákkal, így készített riportot a csíki bicskásokról. Az anyag nagy visszhangot kapott a magyar, román, sőt, a német sajtóban is. Általános volt a vélemény, hogy a csíki székely nem bicskás ember. Pedig az adatok mutatták, gyakoriak a bicskás leszámolások, sőt, a támadás sok esetben hátulról történik – emlékezett. Egy másik felvételen Sütő Andrásról készült portréfilmmel ismerkedhettek a jelenlévők. Nem véletlenül, az irodalmi kör eredeti programjában hétfő délután Sütő-est szerepelt. Mivel közben lehetőség nyílt  Csákyt fogadni, a portréfilmmel tértek vissza a korábbi elképzeléshez – magyarázta Gödriné Molnár Márta.

A közönségtalálkozó végén a szerző dedikálta könyvét (Volt egyszer egy kék Duna. Történetek, vallomások, tanulmányok a 25. évfordulón, Nap Kiadó, Budapest, 2017.), beszélgetett régi ismerőseivel és azokkal, akik Csáky Zoltánt eddig csak a képernyőről ismerhették.