Gyermeknappal rajtolt a Kálvin-hét 2018-as kiadása. A Kézdivásárhelyen megtartott foglalkozáson a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye közel kétszáz gyermeke vett részt. A program az 500 éves nagy évforduló után a Hogyan tovább? kérdésre adta meg a választ. Küldetésünk van!
A kézdivásárhelyi református templomba érkező gyermekek a bejelentkezés, köszöntések és énektanulás után kiscsoportokra oszlottak. Hat érdekesebbnél érdekesebb állomást – név szerint: Szirt, Farkasverem, Kígyófészek, Akol, Porond, Galambdúc – kellett végigjárniuk egy útlevéllel a kezükben. Minden állomásnál egy kirakós darabot kaptak az útlevelükre, amelyek kiegészülve a nap aranymondását adták ki: „Íme én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” (Máté 10:16)
A nap egyik különlegessége az volt, hogy igazi juhokat is lehetett látni és simogatni a rögtönzött kis karámban. Az esemény végén pedig egy dicsőítő flashmob után szelídséget példázó fehér galambokat engedtek el. Bízunk abban, hogy gyermekeink mindannyian megérezték, nekik is küldetésük van, meg is erősödtek ebben, és – ahogy Kézdivásárhelyen láthatták – juhként mennek a farkasok közé, mindezt pedig olyan szelídséggel teszik, mint az esemény végén felengedett hófehér galambok.
Kedden Alsócsernátonban folytatódott a Kálvin-heti eseménysorozat a Nőszövetségi nappal. Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese hirdette az igét. A Péter leveléből vett ige alapján arról beszélt: a mai embernek is szüksége van arra, hogy a terhek hordozásában valakihez forduljon. A terheket hordozó karaván hasonlatával élt, amely, bár megvan a képessége arra, hogy tovább menjen, mégis megpihenve folytatja az útját; így nekünk is meg kell pihennünk a mai élet sivatagában, különben az „ordító oroszlán” könnyű prédájává válhatunk. Végezetül az a figyelmeztetés is elhangzott: ne feledkezzünk meg arról, hogy mi mindannyian az övéi vagyunk, hozzá tartozunk.
A köszöntések után Buzogány Emese kolozsvári kórházlelkész tartott előadást A református családok Krisztus szolgálatában címmel. Az eseményen részt vevő több mint kétszáz nő a család évében a család értékőrző fontosságáról hallhatott. A családról azért is kell beszélni, mert mindenki érintett, mert mindannyian családban élünk. Azért is időszerű a téma, mert ha körülnézünk a világban, akkor azt látjuk, hogy azonos neműek kötnek házasságot és fogadnak örökbe gyerekeket. Ilyen körülmények között fontos, hogy keresztény szemszögből is beszéljünk a családról. Ravasz László az elmúlt században úgy fogalmazott, hogy a házasság szent, ha Krisztus jelen van benne. A Szentírás tanítása szerint a párkapcsolat Istentől rendeltetett, mert Isten nem férfit és nőt, hanem emberpárt teremtett. Fontos, hogy az emberpár életében, a család életében Krisztus is jelen legyen. Buzogány Emese kitért arra is, hogy a gyermekáldást vállalni kell, és azt valóban áldásként kell fogadni, nem pedig teherként, ahogy sokszor a közbeszédben halljuk. Elhangzott, hogy észhez kell térnünk, és az abortuszra nemet kell mondanunk, hiszen ennek következményeként tömeges gyilkosságok történtek Európában. A gyermekvállalás hit kérdése, és nem a statisztika javítása miatt kell belemenni. Életfeladatunk, hogy imádkozzunk a családokért, hogy a fiatalok vállalják egymást, mert ez az egyetlen esélyünk, hogy jövőnk legyen a Kárpát-medencében.
Bardócz Csaba
