Ezeket az erdőket 2007-ben visszaszolgáltatták gróf Bánffy Dániel örököseinek, de a döntést hét év után, 2014-ben Vasile-Liviu Oprea volt Maros megyei prefektus kezdeményezésére, a Securitate Levéltárát Tanulmányozó Országos Tanács (CNSAS) által kibocsátott dokumentumra hivatkozva megóvta a Maros megyei restitúciós bizottság. Említett dokumentumban az áll ugyanis, hogy Bánffy Dániel vagyonát nem jogtalanul kobozta el a kommunista rezsim, hanem egy bírói döntés eredményeként. A bukaresti törvényszék 1952. december 3-án hozott büntetőjogi határozatában Bánffy Dánielt 8 évi kényszermunkára és 10 évi polgári jogvesztésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélte emberiesség elleni, 1940 és 1944 között elkövetett bűncselekmények miatt.

A CNSAS dokumentuma szerint Bánffy Dániel magatartása a Horthy-korszak idején „szembetűnően ellenkezett Románia és az erdélyi román lakosság érdekeivel”, és „ezen magatartással szembefordulva a román állam elvette Bánffy Dániel vagyonát”.

A Maros megyei magántulajdon-bizottság ennek alapján úgy értékelte, hogy a visszaszolgáltatott 9323 hektár erdőterület jogtalanul került Bánffy Dániel leszármazottainak birtokába. Az örökösök – Bethlen Anna, Bethlen Zsuzsanna és Szentkuti Éva – természetesen fellebbeztek a visszaállamosítás ellen, ám a Giurgiu megyei törvényszék alaptalannak minősítette és elutasította keresetüket.

FRISSÍTÉS:

Bánffy Dániel báró állítólagos háborús bűnösségéről a magyarországi Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) – az örökösök kérésére – három éve állásfoglalást adott ki. A NEB megállapította: a háborús bűnösök ügyeire vonatkozó iratokat őrző magyar levéltárakban nem található olyan adat, amely szerint bármilyen peres eljárást folytattak volna ellene háborús bűncselekmények vádjával. Nem találtak adatot arról sem, hogy a román fél részéről kiadatási kérelem érkezett volna a magyar hatóságokhoz Bánffy Dániel ügyében háborús bűncselekmény vádjával.

Báró Bánffy Dániel (1893–1955) erdélyi földbirtokos 1940-ben lett képviselő a magyar országgyűlésben, az Erdélyi Párt színeiben. 1940. december 30. és 1944. március 22. között földművelésügyi miniszter volt a Teleki-, a Bárdossy- és végül a Kállay-kormányban. A német biztonsági szervek 1944. októberében elfogták, mert bekapcsolódott a „kiugrási kísérlet” előkészületeibe, a fogságból decemberben sikerült megszöknie. A kommunisták 1951-ben kitelepítették rózsadombi házából, 1952-ben pedig a bukaresti népbíróság távollétében vagyonelkobzásra és nyolcévi kényszermunkára ítélte.