Ha úgy vesszük, ha kicsit belegondolunk, akkor rájövünk, hogy a nyár egy esztendő életének bimbózó asszonyállapota. Életerőtől duzzadó, szerelemre, nemzésre, szülésre kész, lélekben szilárd nő, ki már túl van a tavasz bohókás lányállapotán, de még nem érte el a beteljesülést hozó ősz boldog bölcsességét, érett mosolyát.
Pár napja a legutolsó pogány vár, Bálványos tövében, a Keleti-Kárpátok délre kanyarodása előtt mintegy száz kilométerre, csodáltam az erdélyi hegyvidék megismételhetetlen szépségét, természet- és Istenközelségét. Gyerekkori nyaraim, szülőföldem varázsa talán még szebbé tette a látványt.
Vasárnap jöttünk vissza. Igen, lehet, már unalmas, de mindig így érzem: otthonról haza. S ezt az egyáltalán nem zavaró, hanem igenis boldog, gazdag lelkiállapotot, mikor az ember az egész Kárpát-medencében lesz lassan otthon, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy az 540 km-es autózás (nyolc és fél órás út) után megráztuk magunkat, felpattantunk a bringára, és irány a Körös-part. S az erdélyi zöld hullámú dombok, hegyek után szinte itta a tekintetünk a buja, vadkomlóval benőtt, magából nyuszit, fácánt ,,kiköpő" duzzasztó felé eső Körös-túlpart látványát. A folyó hűvös lehelete, az iszap illata keveredett a frissen learatott búza csodálatos életszagával.
Visszafelé pedig, az innenső parton, Dánfok felé hajtva az alkonyatban a sötétzöld víz, az árnyas fák lombja, a beálló csend bűvölt elhalkító ámulatra minket.
Majd a várost néztük, és szembetűnt, hogy talán sosem volt ilyen dús zöld a táj, mint idén a kövér, esős tavasz, nyárelő után. Eddig azért szerettem a gátról nézni a várost, mert a házak cserépteteje, a kiálló templomtornyok olyan igazán élhető, magyar kisváros lelkületét mutatták. Most a vörösesbarnás tetők csak itt-ott bukkannak elő a remény színének minden árnyalatát felvonultató üde életáradatban.
Szép Békés. Mondják ezt az ide ellátogató barátaink is kivétel nélkül. S akkor még nem ettek a kolbászból, nem ittak a pálinkából... hát még utána mit mondanának!
De szép volt szülővárosom is, Sepsiszentgyörgy, hisz lelkem része. Szép a vasárnapi, csendes, patyolattiszta Marosvásárhely is. És szép a rendezett Sarkad s a Búsuló juhász Dobozon. Az egész egykori ország az.
Csak mi, emberek, honunk lakói idomulnánk már e szépség után, s engednénk szabadon a mindannyiunkban fellelhető, ott rejtező jót! Hogy csillogó szemmel lássuk meg egymásban — oldalfüggetlenül — az embert. S akkor tényleg szívből énekelhetnénk együtt, hogy ,,Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország".
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
