Diáktábor a megyehatáron
Aki arra adja a fejét, hogy Kászon völgyén közelítsen a Nyergestető felé — augusztus 1-jén van a csata évfordulója —, olyan természeti élményfürdőben lesz része, amelyet egykönnyen nem felejt el. Tudom, élményfürdő szavunk egyébre, pancsolásos, rendszerint termálvizes modern fürdőzés megnevezésére foglalt. A Kászon völgyében látványélményben fürdőzhet az arra járó. A völgy egésze egy virágba borult hullámzó tenger. Ezt elsősorban az ember keze nyomának köszönhetjük. A gyimesi tájak varázslatos szépségét az adja meg, hogy a meredek hegyoldalakat is rendszeresen kaszálják, s ennek a következménye, hogy ott nem kóródzik mindenféle gyom. És a Kászon völgye nincs tele szeméttel, eldobált pillepalackokkal. A völgyön végigkígyózó aszfaltcsík is esztétikai élményt nyújtó, élvezet rajta gépkocsit vezetni.
A völgy egy adott pontján található, ugyancsak ápolt környezetben, a Katrosa csárda, egyébként Bethlen Gábor egykori vadászháza. Ott nem bőgetik a zenegépeket, ide még nem rontott be a manele-divat, a fogadó fedett és szabadtéri helyiségeiben csendben lehet elfogyasztani az ebédet. Fennebb, a megyehatárnál a tájba illő módon, jó arány- és formaérzékkel épített diáktábor vidámsága csengi-zengi be a festőien szép völgyet. — Hová valósiak vagytok? — szólok át hozzájuk a kerítésen. — Szentlélekiek — röppentik felém a kurta választ, miközben kacarászva rúgják tovább a bőrt.
Ezek a gyerekek itt a természet szépségének a kímélését és védelmét is megtanulhatják.
