Nem csak a gyermekeknek, de a tábort szervező civil egyesület önkénteseinek is élmény volt az első tábor, melyet hosszas szervezés, adománygyűjtés árán sikerült megvalósítani, sokan anyagiakkal, mások szabad idejükkel, a szükséges élelemmel, egészségügyi csomaggal, játékokkal, ruhaneművel vagy éppen lábbelivel járultak hozzá a  rendezvény sikeréhez. A Háromszék kilenc településéről meghívott 6–13 éves gyermekeknek ugyanis ingyenes volt a táborozás, az ötnapos szünidőre minden szükségeset – ruhától az élelemig, játékig – a szervezettől kaptak ajándékba.
Áldd meg, édes Istenünk, mindennapi kenyerünk – ez a fohász indította a közös étkezéseket, a finom reggeli, ebéd és vacsora frissen készült a tábori konyhában, az elkészítésben pedig a felvigyázó önkéntesek mellett a táborba naponta kilátogató segítőik is kivették részüket. A szervezők az étkezés tekintetében is próbáltak a gyermekek kedvébe járni, indulás előtt mindenki elmondhatta, mi a kedvence, mit enne legszívesebben. Így került az asztalokra egyéb finomságok mellett mindenki kedvence, a pizza is, de amint a kicsik elmondták, a gombás raguleves is elnyerte tetszésüket, volt, aki a változatos szendvicseknek örült, mások pedig a sokféle gyümölcsöt díjazták.  
A mindennapi szórakozásról pedagógusok gondoskodtak, számtalan kézműves foglalkozás zajlott a tágas ebédlőben, festettek, só-liszt gyurmáztak, társasjátékoztak a táborozók, s ha az idő megengedte, a környéken sétáltak és tábortüzet is gyújtottak. Emellett angol szavakat tanultak és angolul is bingóztak – ez bizonyult a kedvenc időtöltésnek –, a jutalom pedig cukorka volt. Játékra, éneklésre, mozgásra is adódott alkalom, s a bejárat mellett kifüggesztett névsoron mindenki piros ponttal jutalmazhatta azon társait, akik egy adott napon sokat mosolyogtak, figyelmesek, kedvesek, segítőkészek voltak.
A szabadidős tevékenységek szervezői azt tapasztalták, a gyermekek nagyon igényelték a foglalkozásokat, szívesen bekapcsolódtak azokba, sok tehetséges diákot fedeztek fel közöttük, mint ahogyan erről rajzaik, festményeik is tanúskodtak. Ottjártunkkor a tábor teraszán száradtak a színes, vidám alkotások, egy mozgalmas táncbemutató után pedig a táborlakókkal is alkalmunk adódott beszélgetni. Sokan mosolyogva mesélték, eddig még nem jártak táborban, volt, aki azt újságolta el, hogy új barátokra lelt Uzonkán, mások a ruhacsomagnak, játékoknak örültek nagyon. Rossz élményben nem igazán volt részük a kicsiknek, aki mégis panaszkodott, az a délutáni csendes pihenőt kifogásolta, az ebédet követően ugyanis kötelező volt a szobákban egyórányit pihenni. Távozás előtt emléklapot, édességcsomagot kapott mindenki. A szervezetet vezető Bács Emese úgy fogalmazott, egy éve dédelgetett álmát sikerült megvalósítania. Ehhez elengedhetetlen volt az önkéntesek, civilek és vállalkozók segítsége, az első „kupakos-tábor” ugyanis támogatásuk nélkül nem jöhetett volna létre.