Meddig lesz víz Bibarcfalván?

2018. július 18., szerda, Riport
Bibarcfalván a múlt hónapban több napon át nem volt vezetékes víz, s félő, hogy augusztusban teljesen leáll a szolgáltatás. A szolgáltató, a helyi borvíztöltőde igazgatója, Radu Preda szerint, ha a lakók nem fizetik számláikat, kénytelenek lesznek elzárni a vizet, mert a havi közel harmincezer lejes veszteséget nem tudják fedezni. A bibarcfalviak azt szeretnék, ha a baróti polgármesteri hivatal közbelépne, és a továbbiakban alárendelt vízszolgáltatója látná el a feladatot. Lázár-Kiss Barna András polgármester erre hajlandó is lenne, ha a töltőde felszámolója  a cég történelmi adósságainak fejében átadja a vízházat és a vezetékeket. A töltőde nem él az ajánlattal, viszont kész mindent eladni – a városvezető szerint viszont ilyen üzlet nem fogadható el a város számára. A jövő hónap közepén kiderül, lesz-e még a háztartásokban vezetékes víz.
  • A szerző felvételei
    A szerző felvételei
Ellátás a töltödétől
A helyiek elmondása szerint a bibarcfalvi ásványvíz palackozója, hogy saját szükségleteit fedezni tudja, a nyolcvanas években vízházat épített, majd engedélyt adott a falu népének is, hogy rácsatlakozzék a vezetékre. A lakosok kapva kaptak az alkalmon, közmunkával kiásták a vízhálózat számára a sáncokat, a bevezetés költségeit pedig maguk állták.
A borvíztöltőde központja
Azóta több évtized eltelt, politikai rendszer változott meg, az országos hírű töltöde több tulajdonos kezén megfordult, s mára már a megszűnés szélére került. Az áldatlan állapotot a vízház is jól tükrözi: a régi, elavult felszereléseket használják, a hálózatot nem tartják karban, naponta jelentős vízmennyiség szivárog el, nem felügyeli senki folyamatosan a rendszert, mindössze egy, a töltödénél amúgy más beosztásban dolgozó akad, aki reggel és délután benéz, hogy minden rendben megy-e.
Elvileg vízórák mérik a fogyasztást, de azokat nincs, aki leolvassa, így jobb híján a lakókra van bízva, mennyit jelentenek be. Volt idő, amikor követték, ki mennyit fogyaszt, a nemfizetők ellen pedig felléptek, leválasztották a rendszerről, de arra már nem figyeltek, suttyomban nem csatlakoznak-e újra, úgyhogy szép számban vannak, akik ingyen fogyasztanak. Haldoklik a töltöde, s vele együtt a vízszolgáltatás is.  
Egyik haldoklik,a másik kiszenvedett
Szilágyi János portáján feleségén, Arankán kívül ott vár testvére, Szilágyi Vilmos és jó ismerősük, Szabó Erzsébet is. Négyen négy szempontból szemléltetik, mennyire fontos számukra a vezetékes víz, mindennapjaikat miként befolyásolná annak hiánya. Száz szónak is egy a vége: a falu életkörülményeinek minősége romlana  visszavonhatatlanul – mondják.
Szilágyi Vilmos két pohár vizet mutat: nem a tiszta víz van a vezetőkből...
A ház gazdája úgy véli, a városvezetés elhanyagolja a falut. Valamikor jóformán az egész település számára megélhetést jelentett a töltöde, a fürdő híres volt, kúrára váró vendégei nem csak az országból, hanem Németországból, sőt, Izraelből is érkeztek. Mostanság az előbbi haldoklik, a másik már rég kiszenvedett... Polgármesterek és pártok jöttek-mentek, de egyik sem tett semmit, hogy az áldatlan állapotok változzanak. Annyi gazdag politikusunk van, egyikük miért nem vette meg a töltödét? Jó üzlet lett volna számára és a falunak is. Az évek során több befektetni szándékozó üzletember is megfordult a faluban, mégsem került vevő – ki a felelős, hogy mindez ily balul sült el? – kérdik.
A nincstelenség érződik mindenhol. A töltöde hol fizet, hol nem – inkább nem: úgy tudja, a januári fizetését sem mindenki kapta meg, pedig már júliust írunk! –, nem kell csodálkozni, hogy az emberek felmondanak. A tavaly még négyen felügyelték a vízszolgáltatás zökkenőmentességét, de mára hírmondó sem maradt közülük. Ha pedig nincs, aki a víz befogását, szűrését és pumpálását megoldja, a szolgáltatás elkerülhetetlenül leáll.
„A polgármester végigjárta a falut, ellenőrizte, kinek van és kinek nincs szerződése, s úgy tudom, legalább nyolcvan százalékunknál minden rendben. Bár szóba állt velünk, de semmi biztatót nem mondott, ezért tartok tőle, hogy háztartásaink hamarosan víz nélkül maradnak. Nem tudom, mit csinálunk, ha ez bekövetkezik. Az nem lehet megoldás, hogy a kutakhoz hidrofort szerelünk, hiszen azok vize nemcsak nagyon meszes, de szennyezett is – ezt jól tudja a polgármester is. Egyetlen lehetőség, hogy a hivatal veszi át a szolgáltatást” – mondotta Szilágyi János.
Vegye át a hivatal
Szabó Erzsébet azt mondja, amikor férjével Magyarországról hazatelepedtek, első dolguk volt szerződést kötni a vízre. Négy évre szólt a megállapodás, az 2016-ban lejárt, majd meghosszabbították; ára köbméterenként 1,50 lej volt, aztán felemelték két lejre. Így is, úgy is rendkívül kedvezőnek tartották, s fizették is rendszeresen. Inni csak bolti vizet isznak, de a vezetékes víz minőségével nem volt elégedetlen, főzött és mosott, és modern központi fűtésük vízellátását is innen oldották meg. Most, ha nem lesz víz, mit tegyenek? Térjenek vissza a drága fás  fűtésre?
A kitűzött figyelmeztetés
„Bibarcfalva Baróthoz tartozik, oda fizetjük az adót, a hivatalnak van szolgáltatója, mi mégis egy magáncégtől kapunk pecséttel ellátott számlát. A töltöde a minap a faluban értesítést tett közzé, amelyben arra figyelmeztet, fizessük ki az elhasznált mennyiséget, mert hanem elzárják a vizet. Mi ez, ha nem zsarolás? A városnak át kellene vennie a szolgáltatást, mert megvannak az eszközei a víz tisztítására, és rendszeresen tudná ellenőrizni, hogy mindenki annyit fi­zet-e, amennyit elhasznált, aki pedig nem fizet, azt víz nélkül hagyhatná. A víz olyan, amilyen, de nekünk kell” – fejtette ki véleményét Szabó Erzsébet.  
A töltöde csak ne legyen szigorú!
A legutóbbi helyhatósági választásokon bibarcfalvi képviselő nem került be a városi tanácsba, majd a meghirdetett falufelelősi tisztségre sem jelentkezett senki, így a falu képviselet nélkül maradt a testületben. Érdekeit nem hivatalos módon – régebb tanácsos volt, az üléseken manapság is gyakran van jelen, és a városvezetéssel is rendszeresen tartja a kapcsolatot – Benedek Csaba, a helyi közszállítási vállalat igazgatója látja el, ezért hozzá fordultunk, mondja el, miként látja a helyzetet.
Benedek Csaba szerint a kialakult helyzetért leginkább a töltöde a hibás, mert éveken keresztül elhanyagolta a karbantartást, és emiatt komoly vesztesége van, s nem felügyelte azt sem, ki mennyit fogyaszt. A régi vezetékek több helyen megadták magukat, van, ahol látványosan sok víz folyik el, ám a javítással mégsem törődtek. Amennyi­ben a vállalat vezetőségét kicsit is érdekelte volna a szolgáltatás gazdaságos  működtetése, falugyűlést kellett volna összehívnia, feltárnia a gondokat és megoldást javasolnia. Hogy a javításokat elvégezzék és a pumpákat felújítsák, lehetett volna ötven banival vagy egy lejjel többet kérni köbméterenként, s bár biztosan zsémbeltek volna sokan, de végül belátták volna, a javukat szolgálja és fizettek volna.
 
 
Ilyen a befogott víz„
Nem látom helyesnek, hogy most hirtelen ilyen szigorúak, azzal fenyegetőznek, hogy elzárják a csapot. Először is elfelejtik, hogy minden épület és felszerelés mondhatni csak véletlenül került hozzájuk, hiszen az még állami pénzből épült, illetve a falu nem kevés közmunkájából valósult meg, ők pedig a karbantartására semmit sem költöttek, csak éveken keresztül bevételhez jutottak. Aztán azt sem értem, miként tudnák kiszámolni a veszteséget, hogy az igazságos legyen. Hogyan tudnák úgy elosztani, hogy az egyedülálló nyolcvanéves néni ne fizessen többet, mint a nagycsaládos vagy mint a gazdálkodó, aki azzal a vízzel locsolja kertjét és látja el állatait? Ha veszteséges, mint mondják, adják át az egészet a polgármesteri hivatalnak, hadd vesződjön az vele” – mondotta.
Benedek Csaba elismeri, a bibarcfalviak is lehettek volna felelősségteljesebbek és becsületesebbek, hiszen sokaknak nézték el, hogy a vízórát megkerülve csatlakoztak a hálózatra, ami nem kis vesztességet okozott, s részben ez üt most vissza.
A veszteséget miből fedezzük?
A borvíztöltő igazgatója, Radu Preda bejelentkezésünkkor azonnal fogad. A mintegy két évtizede Bibarcfalván dolgozó vezető szerint nekik is jó lenne, ha a vízszolgáltatás nyűgétől megszabadulnának, de semmi sem tőlük, hanem a cég felszámolójától, a buzăui Refalextől és az Állami Privatizációs Hatóságtól (AVAS) függ.
A vízszolgáltatást veszteségesnek mondja: naponta háromszáz köbméter vizet állítanak elő, ezért csak villanyra havi ötezer lejt költenek, jelentős össze­get adnak magáért a vízért, a tisztításhoz szükséges alapanyagokért, a karbantartásra és az alkalmazottak fizetésére, úgy átlagosan havi harmincezer lej kiadásuk van. Mindezek mellett a bevétel eltörpül, 1500–2500 lej közt ingadozik havonta. Ha a bibarcfalviak a havi kilencezer köbméter vizet az utolsó cseppig kifizetik, akkor is vesztességesek lesznek, hiszen csak tizennyolcezer lejt bevételeznek, de a különbség fedezését még vállalni tudják. „Felszerelésünk régi és nagy energiaigényű, ráadásul gyakori javítást is igényel, ami miatt komoly erőfeszítésünkbe kerül fenntartása. A bibarcfalviak közül sokan nem ismerik el erőfeszítéseinket, és nem vagy csak alig fizetnek a vízért. Nem egy olyan esetről tudok, hogy a több állatot tartó gazda csak két köbméter fogyasztását hajlandó elismerni, mások pedig a nyarat öntözik végig” – mondotta az igazgató.
Radu Preda szerint amúgy nemcsak a polgármester van már jó ideje tisztában a helyzettel, hanem a falu népének is éreznie kellett, hogy ami van, nem fenntartható sokáig. Lázár-Kiss Barna Andrással tavaly nyáron hosszasabban elbeszélgettek, a polgármester pedig azt mondta neki, hamarosan új vízszolgáltatót hoz létre, az pedig megtalálja a megoldást az áldatlan állapot felszámolására – azóta is arra vár, hogy újból megkeressék.
Adják át az adósság fejében
Lázár-Kiss Barna András azt mondja, az önkormányzat szívesen közbeavatkozna, hogy a patthelyzetet feloldja, de egyelőre igen kevés eszköze van. A legegyszerűbb az lenne, ha a töltöde adósságai fejében átadna minden olyan épületet és felszerelést, ami a vízszolgáltatáshoz kötődik, csakhogy az erre így nem hajlandó – pénzt követel, s nem is keveset. Olvasata szerint, amikor a vállalat a csapok elzárásával fenyeget, valójában zsarol, hiszen a várost arra akarják kényszeríteni, hogy saját érdeke ellen és valószínűleg jogellenesen cselekedjen. A polgármester hasonlóképpen nem tartja valósnak, amit az igazgató lapunknak állított: költségei egészen biztosan nem rúgnak harmincezer lejre, de még felére sem.
Lázár-Kiss Barna András szerint a város számára az adósságleírás az egyetlen megoldás: a töltödék – szerepeljenek bármilyen néven és bárki tulajdonában – évtizedekig nem fizettek semmiféle adót, mintegy tízmillió lejjel tartoznak a városnak, mégis most egymillió lejt követelnek a régi és korszerűtlen rendszerért. „Több hónapja folyamatosan levelezünk minden érdekelttel, de hallani sem akarnak arról, hogy az adósság leírása fejében adják át nekünk a szolgáltatást. Persze feljelenthetnénk,  amiért törvénytelen módon működnek – törvény írja elő: egy közigazgatási területen csak egy szolgáltató lehet –, de azzal csak azt érnénk el, hogy a bibarcfalviak teljesen víz nélkül maradnak. Nekünk nem ez a célunk, sőt, a falu érdekében segíteni próbálunk ” – mondotta.
A városvezető szeretne valami jogalapot, hogy a vízszolgáltatást átvegye, ezért segítségért fordult a kormánymegbízotthoz is, de a prefektúrán a folyamatos árvízkészültség miatt egyelőre háttérbe szorult a bibarcfalvi ügy.
Augusztus 15-ét követően kiderül: hatott-e a töltöde erélyesebb fellépése, és a bibarcfalviak haladéktalanul kifizetik-e a vállalat által követelt összeget, illetve amennyiben az nem történik meg, tényleg elzárja-e a csapot.
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 335
szavazógép
2018-07-18: Magazin - :

Tényleg a cári családot találták meg (Nem vitatkozhat tovább az ortodox egyház )

II. Miklós orosz cárt és családtagjait száz éve gyilkolták meg Jekatyerinburgban, most genetikai vizsgálatok bizonyítják, hogy valóban a cári család maradványait tárták fel 1979-ben. A feltárt csontok újabb vizsgálatai elvezethetnek ahhoz, hogy az orosz ortodox egyház elismerje a tényt, és teljes pompával végső nyugalomra helyezzék a maradványokat.
2018-07-18: Pénz, piac, vállalkozás - Ferencz Csaba:

Bér- és/vagy beruházásvezérelt növekedés?

Bár a köztudatban még alig terjedt el, gazdasági szakmai körökben már az új évezred első évtizedének végén, de főként a második évtizedben egyre több stratéga szerint a bérvezérelt növekedés (angol kifejezésell a  wageledgrowth) vált meghatározóvá. Ugyanakkor egyre több szakértő a beruházásvezérelt (newdevelopment) stratégia szükségességét hangsúlyozza. De mit is jelentenek ezek napjainkban, amikor Romániába is egyre nyilvánvalóbbá válik egy-egy stratégiai elem érvényesítése? Mi a lényegük, és milyen módon, milyen távlatokban képesek biztosítani a gazdasági növekedést? A kérdésre a Capital gazdasági lap által idézett szakemberek véleményét összegezve igyekszünk (korántsem kimerítő) választ adni.