Bér- és/vagy beruházásvezérelt növekedés?

Európai példák
Az unió országainak többsége (24 állam) a pénzügyi válság utáni évtizedben kisebb vagy nagyobb mértékben ugyan, de alkalmazta a bérvezérelt növekedési koncepciót – áll egy tanulmányban. A Greenwich University szakembere szerint a néhány évig alkalmazott, fokozatosan vagy sokkszerűen bevezetett módszer rövid távon eredményes volt. Egy másik empirikus elemzés szerint 2010–2013 között fokozatosan, 2015–2017 között pedig sokkszerűen alkalmazták a stratégiát, amelynek lényege, hogy a bérek, nyugdíjak, szociális juttatások növelése a belső fogyasztás erőteljes bővüléséhez, vagyis a kereslet növekedéséhez vezet, ami gazdasági növekedést eredményez.
Romániában fokozatosan 2012 óta, elsősorban a minimálbér emelésével alkalmazták a stratégiát, majd az utóbbi két évben sokkszerűen, az állami alkalmazottak bérének jelentős emelésével folytatták. Ennek eredményeként 2012–2016 között a magánfogyasztás volumene 21,6, 2017-ben pedig 10,1 százalékkal bővült. 2018 áprilisában az állami alkalmazottak átlagban 22 százalékkal többet kerestek, mint egy évvel korábban.
Mindez a munkatermelékenység növekedését is eredményezte, az Eurostat adatai szerint öt év alatt 39,2 százalékkal emelkedett, s közel háromszor akkora volt, mint Lengyelországban, és közel hétszer akkora, mint az uniós átlag. Mint ahogy a nemzeti össztermék növekedése is szinte a legmagasabb volt az unióban. A statisztikai adatok azonban épp a lényeget takarják el, hiszen mindeközben nálunk a legnagyobb az infláció egész Európában, a kamatok háromszor akkorák, mint egy évvel korábban, a valutakivitel és -behozatal közötti különbség pedig elérte az évi kétmilliárd eurót, ami a GDP-hez viszonyítva szintén rekordnak számít.

Ellentmondó elemzések
Abban majdnem minden szakértő egyetért, hogy a bérvezérelt stratégia önmagában csak rövid távon oldja meg a gazdasági növekedést. Ha mindezt nem követik a köz- és magánbefektetések, a növekedés fenntarthatatlan lesz, mi több, a növekedési dinamikát tekintve negatív spirálba kerülhetünk.
Daniel Armeanu, a bukaresti közgazdasági egyetem professzora szerint a bérek növelése egy szükséges folyamat volt, főként a munkaerőpiacon megjelent problémák, nevezetesen a hiány miatt, de más sikeres stratégia hiányában is sok uniós ország erre kényszerült, a GDP-arányos személyzeti költségek majdnem mindenhol több százalékponttal növekedtek (a volt keleti blokk országaiban ez általában 10 százalék körül található). Ugyanakkor a tavalyi év volt a növekedési ciklus csúcsa, idéntől már üteme csökkenő tendenciát mutat.
Marius Marinaș, szintén a fővárosi egyetem professzora szerint a bérvezérelt stratégia sikere néhány feltétel együttes érvényesítésének függvénye. Az első szakaszban  kétségtelenül jelentős növekedést generál, és nálunk továbbra is adott a stratégia mentén elérhető növekedési lehetőség. Ám ha mindez nem eredményezi a termelési potenciál növekedését, magyarán: nincsenek jelentős beruházások, könnyen megbomolhat az amúgy is kényes makrogazdasági egyensúly.
Alexandra Smedoiu, a pénzügyi elemzők szövetségének (CFA) alelnöke úgy véli, a közszférában bekövetkezett jelentős bérnövekedést (itt dolgozik a hazai alkalmazottak egyharmada) gyakorlatilag felemésztette az infláció, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy ez a stratégia már középtávon sem tartható. Ugyanakkor a bérnövekedés nagyon sok hazai céget a csőd szélére sodort, nem kevésbé az állami vállalatokat. Abban a helyzetben, amikor a hazai vállalatok versenyképessége jóval alacsonyabb külföldi vetélytársaiknál (ne feledjük, hogy a hazai export felét egyetlen üzem, a Dacia adja), a bérnövekedés csak rontott a helyzeten, tovább romlott a külkereskedelmi mérleg hiánya is. Ráadásul Románia gazdasága jelentős technológiai beruházásokat igényel, ha a cégek forrásai a bérköltséget finanszírozzák, ezek elmaradnak. Ezért elengedhetetlen mind a köz-, mind a magánberuházások jelentős támogatása – véli a szakember.

Beruházásvezérelt stratégia
A bérvezérelt növekedési stratégia egyik legjelentősebb támogatója, Cristian Socol, a bukaresti közgazdasági egyetem professzora, aki még a Ponta-kormány tanácsadójaként javasolta a módszer bevezetését, legutóbbi blogbejegyzésében szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy elérkezett az ideje a beruházásvezérelt (a newdevelopment-nek nevezett) stratégia alkalmazásának. A szakértő tíz pontban összegzi azokat az eszközöket, amelyek a már részben jelentkező egyensúlytalanság helyett a fenntartható fejlődési pályára állíthatják az országot. Szerinte az első pillér, a bérvezérelt fejlődési szakasz a végéhez közeledik, a két alapvető elképzelést egyébként is jobbára párhuzamosan kellene alkalmazni annak érdekében, hogy multiplikatív hatásukat el lehessen érni.
Socol szerint az államnak stratégia- szerepe van a makrogazdasági egyensúly fenntartásában. Ebben egyébként szerinte sikeresek lehetünk, hiszen uniós összehasonlításban is alacsony a GDP-arányos államadósság mértéke (2018 márciusában 35,1 százalék volt), ráadásul ezt nem kényszerülünk újabb hitelek felvételével finanszírozni. A jegybank pedig jelentős, 36,8 milliárd eurós tartalékkal rendelkezik. Továbbá van hosszú távú fejlesztési stratégiánk (Snagov 2.0), és a kizárólag neoliberális gazdaságpolitika is már a múlté.
A szakértő szerint fontos, hogy a „türelmes tőke” elve érvényesüljön, vagyis olyan bankrendszert kell kiépíteni, amely – jelentős, akár húszszázalékos állami részvétellel – a hosszú távú finanszírozásokat teszi lehetővé. Ez az egyik feltétele Románia újraiparosításának, amely licencek, szabadalmak, márkák vásárlását feltételezi (erre külön alapot kellene létrehozni). Mindez a beruházásvezérelt elvek érvényesítéséhez vezethet, vagyis jelentős, nagy méretű, a legváltozatosabb konstrukciókban megvalósuló bel- és külföldi beruházásokat hozhat. Enélkül ugyanis a növekedés jelentősen lelassul. Ennek megvalósulása azonban állami támogatás nélkül nem lehetséges, ugyanakkor mind a központi adminisztrációban, mind az állami vállalatok vezetésében teljesítményorientált szempontok, sőt, szerződések bevezetése szükséges.