Még a hetvenes évek igaz története. Mivel a következő írásainkban a könnyező házigomba (Merulius lachrymans) lesz a téma, bevezetőként, emlékezem vissza a történtekre.
Azokban az években (1972–1982) Nagy Ferdinánd volt a mindenható elvtárs-úr Kovászna megyében. A kézdimartonosi becsületes székely gazda fia ugyancsak igyekezett nevére viselkedési nyomatékot is tenni, dölyfösen, mindenkire amúgy megtűrt „porszemként” tekintett (Emlékeznek még? Király voltunk, Nagy(ra) nőttünk, Rab(bá) váltunk). Akkoriban a megyei növényvédelmi laboratórium (most a közegészségügyé az épület) főbiológusa voltam, és munkahelyem szemben volt a megyei első titkár lakásával. Egyik nap kétségbeesetten jön K. Zolti, akkoriban a megyei Pártbizottság amolyan mindenese, gondnoka. – Te – kezdi izgatott hangon –, gyere át Nagy elvtárs lakására, mert egyik szobájuk meggombásodott. Ők elutaztak családostól a tengerpartra, s hátrahagyta, hogy két hét múlva, amikor hazajönnek, legyen a lakás rendbe téve. Átmegyek Zolival, s bizony a négy fal mentén a könnyező házigomba kinőtt a szegőlécek mögött. – Zoli – mondom –, szépen felszeditek a parkettet, kivesztek mindent, ami alatta van, fertőtlenítés, szellőztetés, majd vissza. Közben átjövök és segítek a megoldásban – mondom. – Ezt nem lehet – feleli – ismered a titkár elvtársat, nem tűri el, hogy szava ellen tegyél. – Akkor csináld, ahogy tudod, mert nincs más megoldás, csak amit mondtam – s azzal visszamentem az épületünkbe.
Zolti csinált, amit csinált (kivagdosta a gombatesteket, és lepetróleumozta – talán – a falak mentét). Telnek a hetek, s újra jön Zolti. – Te – baj van – kezdi, de már sejtettem is, hogy mi a baj. – Megint megjelentek azok a fránya gombák, ugyanott. Hív a titkár elvtárs – mondja siralmas hangon –, és rám ripakodik: Maga milyen munkát végzett? Miután kikiabálta magát, mondom neki azt, amit te javasoltál. Akkor miért nem a szakember tanácsa szerint járt el?! – még mindig dühösen kifakadva. Figyeljen ide, K. Mi most kiköltözünk, maguk a szakemberrel együtt rendbe teszik a lakást. Többet nem akarok gombát látni a lakásomban. Megértette? Most átjöttem – így Zolti –, légy szíves segíts, hogy megszabaduljunk ezektől az átkozott gombáktól.
Jött aztán annyi melós, ahányat kértünk, ment a munka éjjel- nappal. Vakáció lévén fel-felkeresett a lányom, ilyenkor átjött ő is velem, ahol Nagy felesége, igen rendes, szerény asszony, leültette és gyermekeivel együtt ették a finom szendvicset. A lakásban azóta sem volt gomba.
