Vidnyánszky Attila rendező, a Nemzeti Színház igazgatója elmondta: a produkció előzménye a Jézus szenvedéstörténetéről a Nemzeti Színházban tavaly bemutatott előadás, ezt hozzák el a csíksomlyói hegynyeregbe, ahol a budapesti Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészei mellett több száz erdélyi zenész és táncos szerepel. „A helyi erőkkel kiegészített produkciót kicsit közösen hoztuk létre, kicsit mindenki magáénak érezhette” – mondta. A produkcióban közreműködik Böjte Csaba ferences rendi szerzetes gyerekkórusa, valamint Molnár Levente operaénekes is – tette hozzá.

Vidnyánszky beszélt arról is, hogy az előadás négyféle szövegből áll össze, egyrészt a 18. században Csíksomlyón bemutatott régi iskoladrámákból, másrészt a Szentírásból átemelt szövegekből, emellett megjelennek benne Berecz András által megszólaltatott archaikus népénekek, mesék, legendák, az egész gerincét pedig Szőcs Géza 90-es években íródott Passiója adja.

„Szőcs szövege nagyon a máról szól, hogy mit jelent ma megélni, újragondolni a legszebb történetünket” – magyarázta az igazgató. A rendező beszélt arról is, hogy az előadás egy színháznyelvi kísérlet is, a táncegyüttessel egyedi gesztusrendszert, színpadhasználatot szerettek volna kitalálni.

Zsuráfszky Zoltán koreográfus, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes igazgatója elmondta, hogy a székely anyag lengi át a produkciót, amelyben a Nemzeti Táncegyüttes negyven táncosához mintegy száz erdélyi táncos csatlakozik. Mint fogalmazott, az előadásba bevont helyi táncosok biztosítják a kötődést a hagyományhoz, a helyszínhez. Olyan előadást terveztek, amelyben egymásra találnak a műfajok – tette hozzá. Megemlítette, hogy a cselekmény három hatalmas színpadon játszódik. Mint mondta, a Nemzeti Színházban bemutatott előadással már a Nyeregbe is készültek, Székely László monumentális díszletei Csíksomlyón is használhatók.