Sepsibesenyőn gyűltek össze Csaba tengrikút kagánjai és azok népei augusztus 5–11. között az immár hagyományossá vált Hun táborban. A digitálisan detoxikáló rendezvény minden hun táborozónak két fontos feladatára hívta fel a figyelmét, arra, hogy feladatunk jobbá tenni a világot és tisztelni azt, aki értünk dolgozik.
A vasárnapi érkezéskor négy kagán, Csongor, Róbert, Zétény és Zoltán választotta ki a szálláshelyeit és kezdett táborépítésbe. A lakósátrak elkészítése után mindenki „kikötötte a lovát”, amelyet az egész tábor ideje alatt – főleg éjjel – az egész népnek őriznie kellett. Másnap reggel, a rovásoktatás előtt a hun táboros énekeskönyv két – lassan már a tábor indulójává váló – dalával melegítettük be a hangszálainkat. Az első a Besenyői-tóról és az ottani sátorozásról szól, a másik az Örökségünk című dal, amelynek Itt vagyunk ismét most már sokadjára kezdetű sorait a régi táborozók az újratalálkozás örömével énekelték együtt.
A tábor első vendégei, a Zöld Nap Egyesület tagjai a hulladékgyűjtés megfelelő módjáról, illetve a komposztálásról tartottak előadást. A Ráduly Attila elnök által elmondottakról egy kérdőívet is költöttek, majd Derzsi Katalin egy orosz, egy spanyol és egy örmény önkéntes segítségével a hatágú fonás rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket. Szerdán az Órisápince-tetőt mászta meg a csapat, ahol az ott felállított emlékhelyen a székely nép történelmével ismerkedhettek meg a „hunok”. Az út porát a Besenyői-tóban lemosva, Both László és felesége táncoktatásán rophatták a táncot.
Csütörtökön a métabajnokság befejezése után a kálnoki Recsenyédi testvérek lovasíjász-bemutatóját várta mindenki. Ezúttal Hunor nagy meglepetéssel készült, ugyanis lovasíjász-edzést tartott a tábor tizenöt résztvevőjének. A bátor jelentkezők megtapasztalhatták, hogy mit jelent a kemény munka, a kitartás, hiszen azokat a mozdulatokat, amelyeket Hunor és Hanna oly könnyedén mutatott be, nem volt könnyű megismételni. Az edzés után került sor a bemutatóra, amely, mint mindig, most is lenyűgözte a táborozókat.
Nemezelés, számháború, hun foci szerepelt a pénteki nap programjában, de a főszerepet egyértelműen a vízi vetélkedők képezték. Vízben szaladásban, kötélhúzásban, házilag készített vitorlás hajó gyorsasági versenyében, vízi virtuskodásban mérték össze erejüket a kagánok népei. A nap és a tábor utolsó nagy próbája az önbizalom-erősítő kötélhídon való átkelés volt.
Este a kiértékelőn kiderült, hogy minden kagán és népe nyert valamilyen vetélkedőn, de az igazi nyertes mégis az a hun, akinek önmagát, önmaga kívánságait, kísértéseit sikerült legyőznie. A tábor végére mindenkiben tudatosult, hogy mindannyiunk igazi versenytársa a régi énje, a tegnapi önmaga. Mindennap egy lépést kell tennünk előre, a magasabb szint felé, mert így tudjuk a feladatainkat igazán betölteni. Az sem mellékes eredménye a tábornak, hogy sokan megtanultak róni, gyakorolhatták a rovásírást.
Hálásak vagyunk mindenkinek, aki segített abban, hogy a Hun tábor ebben az évben is megvalósuljon, köszönet a sok jó szóért, a biztatásért és az értünk mondott imákért, a kétkezi munkáért a felügyelőknek és a szakácsnőknek. Köszönjük azt is, akik anyagiakkal segítették a kivitelezést, kiemelten a magyar kormány Bethlen Gábor Alapjának támogatását.
Bardócz Csaba
lelkipásztor
