Zorkóczy Zenóbia színművésznőt (felvételünk), a Laborfalvi Róza Alapítvány elnökét szülővárosában mindenki ismeri. Kovásznán született, itt végezte a középiskolát, itt vert gyökeret a színművészet iránti elhivatottsága, és egy Óperenciás-tengeren is átívelő világjárás után ide telepedett vissza. Ezen nem is csodálkozik az, aki tudja, hogy ebben a kilencezres (magyar) lelékszámú kisvárosban (egy ,,vidéki" tanárember művészi életművekkel vetekedő munkálkodásaként) immár negyven évet is meghaladó múltra tekint vissza a diákszínjátszás, és ennek eredményeként egy kisebb társulatra elegendő színművészt adott a kisváros a nagy magyar kultúrának. A pillanatnyi kovásznai realitásokat tekintve azonban már határozottan kuriózumnak, vakmerőségnek, abszurdumnak, sőt... ,,provokációnak" tűnik a művésznő hazatelepedése és munkálkodása.
Közel harminckét esztendeje annak, hogy Kovásznán hajléktalanná vált a kultúra, a szó fájdalmasan igaz értelmében. Az 1977. évi földrengés miatt életveszélyessé repedezett épületből kényszerlakhelyekre költözött a könyvtár, miközben gyakorlatilag ellehetetlenedett a színpad, a nézőtér, minden... Túlságosan megkésett a kényszermegoldás is. Már nem sikerült visszacsalogatni a kiábrándult, ,,hajótörött" embereket a kultúra fedélzetére. Hogy az utóbbi tizenkilenc év tévékábelen házhoz szállított ,,élményáradata" miként ártott, és mekkora kárt okozott a kisváros mentális állapotában, azt szakember tudná pontosan diagnosztizálni.
Nos, Zorkóczy Zenóbia ebben a polgári hagyományaitól elidegenedett, atomizálódott közegben próbálkozik azzal, ami sokak számára már reménytelennek, lehetetlennek tűnik. Félórás versösszeállítást ad elő ― templomi gyülekezet előtt. Szerepet vállal a Kőrösi Csoma Sándor-napok alkalmával. Március 15-én sem hiányzik a főtéri megemlékezés rögtönzött emelvényéről... A Kovásznai Nyári Esték ötlete is itt találkozik a hagyományt teremtő, vagy helyesebben a régi fürdőhelyi hagyományt felújító szándékkal. Ebben már az általa vezetett Laborfalvi Róza Alapítvány energiáit is segítségül hívja. A sikeres gálaestet ,,jótékonysági" koncertnek nevezhetnénk olyan értelemben, hogy a hat előadónak sikerült elindítania a gyógyulás folyamatát egy súlyosan ,,érzelemsérült" kisvárosban, mely fürdőhelyi státusából eredően ráadásul azzal a felelősséggel is terhelt, hogy nagyszámú, gyógyulni ide zarándokló vendégének is szórakozást, maradandó élményt kell nyújtania. (Figyelem: feltűnően sok fürdővendég is ült a sorokban!)
A meghívott művészek, Incze G. Katalin, Mocanu Erika, Kozsik József, Farkas Loránd, kik messziről fáradtak ide (önzetlenül!), talán nem is sejtik, hogy a színültig telt nézőtér, a színészekkel együtt éneklő közönség, a fergeteges nevetés (egy szenzációsra sikerült népdalparódia kapcsán) és a mindegyre feltörő taps, vagyis a kollektív élmény olyan ritka esemény Kovászna fáradtságtól, kiábrándultságtól barázdált arculatán, mint ama bizonyos… fehér holló. Különösen emlékezetes a város díszpolgárának, Gocz Elvirának a többszöri fellépése is, aki, bár nem profi színművész, de nagy tehetséggel áldotta meg a Teremtő. Ötvenöt évvel ezelőtt ő az árvaság, a szegénység elől menekült világgá Kovásznáról, és íme (Párizsból!) ide telepedett vissza ― vallotta be a színpadon, majd élettörténetének apropójaként elénekelte a közismert Edith Piaf-sanzont: Je ne regret’ rien... ― nem bánom a történteket! Döbbenetesen szépre, meggyőzőre sikerült az előadás.
Ősziesen hűvös volt ez az emlékezetes Kovásznai Nyári Est. Fenyegető viharfelhők tolongtak az égen. De miközben egy fél országot nyomorgatott az árvíz, a kegyetlen esőnek Kovászna felett valahogy nem volt szíve (?), bátorsága (?) eleredni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
