Él egy ember Sepsiszentgyörgyön, így hívják. Ha ismerik, tudják, tiltakozó táblákkal kószál a városban, többnyire egyedül. Hol biciklin tolja, hol a vállán cipeli. Nem röhögnek rajta, nem hiszik „bolondferinek”, de nem is igazán veszik figyelembe.
Liviu négy napon keresztül tiltakozást szervezett a sepsiszentgyörgyi prefektúra előtt, bejelentette, nem, mint Bukarestben, s várta a csatlakozókat. Legtöbb 14-en voltak mellette. Ennyien akarták ilyen módon is kifejezni véleményüket az elítéltek és analfabéták gyülekezete, vagyis Románia kormánya ellen. Liviu körül szép, fiatal fiúk és lányok álltak. Szóba elegyedtünk. Jó tudni, hogy az új román nemzedékben vannak másként gondolkodók is.
Liviu augusztus 10-én is lement tüntetni Bukarestbe, s a hosszú zászlórúdjára a román alá feltűzte a székely lobogót is. Amikor kitámadták, bizonygatta, hogy a székelyek is akként gondolkodnak, mint a téren tüntetők. Mégis veszte volt, a derék bukaresti tüntetők megrugdosták, a fején törték össze zászlórúdját, s a „rongyot”, miként mondták a székely zászlónak, leszaggatták… Liviu is megtapasztalta, miként szeretik a székelyeket a mai Romániában.
Gazda Zoltán
