A Momo-jelenség a médiaforrások szerint a Facebookról indult, ahol a résztvevők állítólag felhívást kaptak arra, hogy a WhatsAppon kezdjenek beszélgetni egy rejtélyes telefonszámmal, és amint létrejött a kapcsolat, a Momo nevű felhasználó különféle feladatokkal kezdte megbízni őket, amelyek kezdetben ártalmatlanok voltak, aztán egyre veszélyesebbekké, erőszakosabbakká váltak.
Momo kezdetben angolul, japánul és spanyolul kommunikált, az alkalmazásban megadott telefonszámai között pedig egy kolumbiai, egy japán és egy mexikói szerepel, de az utóbbi hetekben egyre több országban megjelent, nagyon sok internetező fiatal általa próbál nagyobb nézettséget, népszerűséget szerezni. Hogy ki áll az eredeti Momo figura mögött, azt nemcsak az utánzók miatt nehéz kideríteni, hanem azért is, mert a rettegett alak nem mindenkinek válaszol, aki kapcsolatba szeretne lépni vele. Egyelőre csak találgatják, mi lehet a rémületkeltés célja, az egyik feltételezés, hogy a Kék Bálna nevű játékhoz hasonló őrület van kibontakozóban. Először egy 12 éves argentin lány öngyilkosságával kapcsolatosan merült fel a gyanú, hogy Momo kergette a halálba, de azóta más hasonló esetekről is tudni. Maga a figura állítólag Midori Hayashi képzőművész alkotása, amelyet a Vanilla Gallery tokiói galéria állított ki 2016-ban.
A jelenség rendkívül veszélyes, a gyerekek ugyanis komoly szorongást élhetnek át a Momóval való társalgás nyomán akkor is, ha nem dőlnek be a fenyegetéseknek. A felnőtteknek is óriási a felelőssége a kérdésben: nekik kell felfedezniük, egyensúlyba hozniuk gyermekeik sérült biztonságérzetét, mielőtt súlyosabb problémák alakulnak ki. A szakemberek egyetértenek abban, hogy nagyon fontos időben felismerni a szorongás jeleit – mely lehet hirtelen hangulatváltozás, zavartság vagy csupán zárkózottság –, ennek csökkentésére pedig a humor lehet az egyik leghatékonyabb stratégia. Amennyire félelmetes, annyira viccesnek is beállítható ez a dülledt szemű alak, de nagyon fontos, hogy ne a gyermek félelmét bagatellizáljuk el, hanem a félelem tárgyát tegyük nevetségessé, jelentéktelenné. Ha úgy látjuk, hogy nem tudjuk csökkenteni gyermekünk szorongását, vagy tovább erősödik a félelme, bizonytalansága, forduljunk pszichológushoz.
A Momóhoz hasonló fenyegetések elkerülésében az internethasználat korlátozása is eredményes lehet, de hatásosabb tudatosítani a fiatalokban az ismeretlen felhasználókkal történő kapcsolatfelvétel veszélyeit. Momo elsődleges „vonzereje” ugyanis az őt övező ködben rejlik, a kiváncsiságot kihasználva ajánlja magát, majd, amint létrejön vele a kapcsolat, megpróbálja lassan irányítása alá vonni beszélgetőtársait. Első körben csak banális feladatokra (például telefonszámok továbbküldésére) veszi rá a gyerekeket, aztán egyre merészebb és veszélyesebb utasítások következnek. Az erőszakos üzenetek, durva fenyegetések és a véres gyilkosságok fotói általi érzelmi terror akkor szokott következni, amikor a partner megpróbálja abbahagyni a parancsok teljesítését. Sajnos, a fiatalok viszonylag könnyen befolyásolhatóak érzelmileg, a serdülőkor pontosan a szégyenérzet, szorongások, félelmek és érzelmi kalandozások titokban tartásának a kora.
A Momo elleni védekezésnek tehát a tudatosítás lehet a legeredményesebb formája, gyermekeinknek tudniuk kell, hogy ez az alak valójában csak misztifikáció, üres félelemkeltés, egyetlen olyan gyerek sincs ezen a világon, akit ez a groteszk képzőművészeti alkotás valóságosan meglátogatott volna.