A méhecske
szólt merészen.

– Kérem szépen
 a méz részem.
 Nem volt mézem
egész héten.
Nem találtam
földön, égen,
pedig sosem
ültem tétlen.

Így zümmögött
füvek fölött
egy méhecske,
kicsi jeszke.

Hát a kecske
felfigyelt az
éhes dalra.

–Miért ez a
sírdogálás?
Bizony inkább
lennél hálás.
Csupa virág
a hárs, alma.
Ez a tavasz
birodalma!

Elhallgatott
a bakkecske,
tovaröppent
a méhecske.

Ért a szóból
a kis repke.
Kis szárnyait
összefente.
Zümmigél a
bakkecskének,
idehallatszik
az ének.

–Egyél füvet,
fűz levelét,
szóljon, ki jól
lakik elébb!
De csak ne sírj,
szegény kecske.
Majd jut neked
is mézecske.

Jóság volt a szíve fölött.
Csupa virágba öltözött.