Persze, ha a főpolgármester valóban komolyan vette volna városát, lakóit, már rég háborognia kellett volna például a körgyűrű vagy az elhúzódó metróépítések kapcsán, s a fővárosiak bizonyára tucatjával sorolhatnák azokat a megoldatlan problémákat, melyekről Firea asszony mindeddig hallgatott. Politikai érdekei most azt kívánják, hogy felkarolja a fővárosiakat, hát ezt teszi, s ostorozza eddig imádott pártvezérét. És e csatazajban állítólag egyre több pártvezető hátrál ki Dragnea mögül, legújabban éppen a kolozsváriakat veszítette el a teleormani vezér, s további húsz szorgalmazná – „levelet készülnek fogalmazni” – Dragnea lemondását.

Ismerve az eddigi szociáldemokrata palotaforrongások eredményét, e hírek mégsem túlzottan jelentősek. Dragnea ugyanis eddig minden ellenfelét könnyűszerrel kiütötte, a korábbi belviszályokban Grindeanu, Tudose úgy buktak el, hogy közben a vezér haja szála sem görbült. Igaz, jelentéktelen pártkatonák voltak, amilyen hirtelen érkeztek, olyan gyorsan is távoztak. Gabriela Firea más súlycsoportot képvisel, ám nehezen remélhető, hogy megrengetné a házelnök példásan szófogadó és lekötelezett táborát. Dragnea máris személyesen tárgyal a vidéki vezetőkkel, a bárókkal, s vélhetően újra felülkerekedik majd, ő ugyanis az efféle érdekérvényesítés igazi mestere.

Közel kétévnyi kormányzás után a szociálliberális koalíció legnagyobb vívmánya, hogy sikerült állandósítani a zűrzavart, példátlan morális válságba süllyeszteni az országot és kiszámíthatatlanná tenni a gazdaságot. Ráadásul úgy tűnik, a hatalom politikai nagyjelenetei vásári bohóckodások, üresek, tartalom nélküliek. Például, miközben folyamatosan a párhuzamos államról beszélnek, hitelt érdemlő vélemény szerint az oly sokat emlegetett titkosszolgálati megállapodásoknál sem a kormányoldal, sem az ellenzék nem érdekelt a helyzet tisztázásában. Ehelyett folyamatosan mellékszálakkal terelik el figyelmünket: autópályadíjat vezetnének be nem létező autópályákra, népszavazást készítenek elő a család alkotmányos meghatározásáról, a közrend biztosítása helyett a csendőrség vezetősége pedig államcsíny-kísérletet kiált s feljelentést tesz. Helyben járunk, ráadásul egy zsákutcában.

S e tragikomikus színjáték közben a vidéken, falvakon élők azt látják, egyre jobban terjed a sertéspestis, a tél folyamán az eddigi egy-két malacra sem számíthatnak. Megtörténhet, Dragneát és kedvező törvényekre leselkedő táborát nem a zsörtölődő pártvezetők állítják félre, hanem az éhező vidéki emberek, saját szavazóik kényszerítik távozásra.